Weeping Angel LFA02.jpg


Mikor Švejk elbúcsúzott Vodičkától, mivel mindegyiket a maga alakulatához kísérték, így szólt az öreg árkászhoz: - Ha vége lesz ennek a háborúnak, gyere el hozzám látogatóba. Minden este hat órától fogva megtalálsz a „Kehely”-ben a Bojištěn.

- Világos, hogy elmegyek - felelte Vodička -, lesz ott valami rumli?

- Ott mindennap előjön valami - ígérte Švejk -, de ha éppen túl nagy csend lenne, majd elintézzük valahogy.

Elváltak, s amikor már jó néhány lépésnyire voltak egymástól, Vodička, az öreg árkász, visszakiáltotta Švejknek: - De biztosan gondoskodjál valami mulatságról, mire megjövök.

Švejk pedig így válaszolt: - Jó, csak feltétlenül ott legyél, ha vége lesz ennek a háborúnak.

Mind messzebbre kerültek egymástól, s egy idő múlva a második barakksor sarkánál ismét felharsant Vodička hangja: - Švejk, Švejk, milyenfajta sört mérnek ott a „Kehely”-ben?

Švejk válasza úgy szólt, mint a távoli visszhang: - Velkopopoviceit.

- Azt hittem, hogy smíchovit - kiáltotta a távolból Vodička.

- Lányok is vannak ott - ordította Švejk.

- Hát akkor a háború után, este hat órakor - kiáltotta lentről. Vodička.

- Gyere inkább fél hétre, hogyha netalán elkésnék - felelte Švejk. És Vodička még egyszer odakiáltott, immár nagyon messziről:

- Hat órára nem tudsz ott lenni?

- Jól van, ott leszek hatra - hallotta Vodička a távolodó Švejk válaszát.

Így búcsúzott el Švejk, a derék katona, Vodičkától, az öreg árkásztól.

„Wenn die Leute auseinander gehen, da sagen sie auf Wiedersehen[1].”


Jó reggelt kívánok tisztelt Wikipédia!

Az imént tanulmányoztam a Kijevi Nagyfejedelemség történetét,amúgy 1978-tól az ELTE Bölcsészet Tudományi Kar történelem angol szakos hallgatója voltam. Megdöbbenve néztem a korból származó térképeket. Az a kérésem, hogy sűrgősen távolítsák el a történelem eme gusztustalan, magyarellenes, az egyetemes magyarság érzelmeit mélyen sértő, durva hamisítást. A XII. - XIII. század Közép Európát ábrázoló térképre, hogy kerültek 1920.évi Párizs környéki béke diktatum fényében kreált részben korábban Bem létező kis antant Államok?! Kérem, hogy korrigálják az általam felhozottak sürgősen, mert nem szeretném,hogy a tanuló ifjúságot ilyen hazugságokkal megtéveszék. Egyébként tudom, hogy honnét fúj a szél, csak azt tudom üzenni a tisztelt térképesz Úrnak, amit a magyar delegáció vezetője, nevét direkt nem írom le mondta záró beszédében 1920 június 5-én délután félötkor: "Maguk most megásták Magyarország sírját, de ne örüljenek, mert Magyarország feltámad és az Önök útódainak a temetésén vesz majd részt." Ezzel a mondattal zárom soraimat: Áll még honvéd majd Hargitán. Tisztelettel:Kecskés Béla László

JegyzetekSzerkesztés

  1. „Mikor az emberek elválnak, azt mondják egymásnak: a viszontlátásra.”