„Sandinisták” változatai közötti eltérés

A „Harmadikak”, azaz a terceristák amiatt bírálták a másik két csoportosulást, hogy csupán a fegyveres harcot tekintik elsődlegesnek, lebecsülik a legális szervezetekben végzett munkát, és elutasítják az összefogás gondolatát Somoza ellenzékével. Azt hirdették, hogy nem szabad eltaszítani az ellenzéket azzal a felkiáltással, hogy ők csupán a burzsoázia és Somoza segédcsapatai, akik hajlanak az árulásra, valamint az elvtelen kompromisszumokra. Abban még ők maguk is megosztottak voltak, hogy szükség van-e proletárdiktatúrára, és nem kellene előbb inkább a demokráciát kiépíteni Nicaraguában. A terceristák között voltak olyanok is, akik a felszabadító mozgalomhoz szükséges „műveltségi szint” elsődlegességét hangoztatták, azaz véleményük szerint a munkások és a parasztok még nem érték el azt a „tudati szintet”, amellyel egy hatékony, sikeres akciósorozat élére állhatnának.

[[1974]]-75-re annyira kiéleződtek a frakcióharcok, hogy a GPP és az EP kizárta soraiból a terceristákat – akik később elsősorban muníció és fegyverszerzési céllal továbbra is rajtaütöttek a Nemzeti Gárda kisebb helyőrségein, és később is sikerrel toboroztak gerillákat a Somoza elleni harcra. Ezzel párhuzamosan a Sandinista Front „marxista-leninista” csoportja fokozatosan lemorzsolódott, úgyhogy egy darabig nem volt ellenlábasa a Hosszú Népi Háború frakciónak, amely stratégiaváltásra készült. Egyre nagyobb volt ugyanis a sandinisták népszerűsége; köszönhetően éppen Somozának, aki Nicaragua történetének legnagyobb tragédiáját hatalmának konzerválására és bankszámlájának növelésére használta fel.

 

[[Kategória:Nicaragua]]