„Déli Vasút” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dj (vitalap | szerkesztései) a →Külső hivatkozások: DEFAULTSORT AWB |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Buda –> Buda (történelmi település) |
||
37. sor:
A báró bankházához tartozó társaság Közép-Európa egyik legjelentősebb vállalkozásába fogott. Egyes vonalakat a társaság kezdetben más magánvasutaktól, illetve az osztrák államtól vett át, majd a hálózatot saját költségen végzett építésekkel kiegészítve egyesítette. Akkor már hozzá tartozott a Bécstől Triesztig vezető, a császárvárost az Adriával összekötő, [[1857]]-ben befejezett törzsvonal. Ennek útjába esett a már említett Semmering-vasút és az ugyancsak tekervényes Karszt-szakasz, valamint a [[Brenner-hágó]]n átkelő alpesi vasút is.
A '''Déli Vasút''' magyarországi vonalai közé tartozott a [[Buda (történelmi település)|Buda]]-[[Székesfehérvár|Fehérvár]]-[[Nagykanizsa|Kanizsa]]-[[Csáktornya]] vasút, a [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]tól Fehérvárig vezető összeköttetés és a [[Lajtaszentmiklós]]tól a [[Somogy megye]]i [[Barcs]]ig vezető nyugat-dunántúli transzverzális vasút, [[Sopron]], [[Szombathely]], [[Nagykanizsa]] és [[Murakeresztúr]] állomásokkal. A Magyar Királysághoz tartozó [[Horvátország]]ban ezenkívül az Ausztria felől [[Zágráb]]on át [[Sziszek]]ig vezető vonal, s amíg azt a magyar állam meg nem váltotta, a Zágráb-Károlyváros szakasz is a '''Déli Vasút''' tulajdonában volt. Ezzel létrejött a Dunántúl vasúti hálózatának gerince, összeköttetést létesítve egyrészt Budapesttel, másrészt Ausztriával és az [[1873]]. [[június 23.|június 23-án]] megnyílt új vonalszakasz révén végül Fiuméval is. A '''Déli Vasút''' magyar hálózatának hossza [[1885]] végére – szárnyvonalakkal együtt – 760 km-re növekedett. A fővonalakat a társaság kezelésében levő Horvát-Szlavóniai, valamint a [[Szombathely–Kőszeg-vasútvonal|Szombathely-Kőszeg helyiérdekű vonalak]] egészítették ki. A '''Déli Vasút''' [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák–Magyar Monarchiára]] kiterjedő vonalhálózatának teljes hossza 2240 km volt, amelyből 679 km, azaz 30 százalék feküdt magyar területen.
A Buda – Kanizsa vonalat még a ''Cs. K. szab. Déli Államvasút'', ''Lombard – Velencei és Központi Itáliai Vasúttársaság'' építette meg. Tervezését és építését ''[[Karl Etzel]]'' ([[1812]] - [[1865]]) neves osztrák vasúti mérnök irányította, aki az [[1860]]-ban megnyílt [[Pragerhof]] - Kanizsa és [[Komárom (Magyarország)|Újszőny]] – Székesfehérvár vonalat, majd később a Brenner-vasutat is tervezte, és ezek építését is vezette. A vonal jellege első rendű fővonal volt és maradt, mindenkor ennek megfelelő felépítménnyel és nagy tömegű sínekkel. A tervek készítése [[1857]]-ben kezdődött.
70. sor:
| Aurisina–[[Cormòns]] || colspan="1" style="text-align:center"| *1860 || colspan="1" style="text-align:center"|
|-
| [[Buda (történelmi település)|Buda]]–Nagykanizsa || colspan="1" style="text-align:center"| *1861 || colspan="1" style="text-align:center"|
|-
| [[Sziszek]]–[[Zágráb]]–Steinbrück (ma: [[Zidani Most]]) || colspan="1" style="text-align:center"| *1862 || colspan="1" style="text-align:center"|
| |||