„Váczy Kálmán” változatai közötti eltérés

Édesapja, id. Váczy Kálmán ([[Kecskemét]], – 1880 - Kolozsvár, – 1976) a [[zalatna]]i villamos művek főmérnökeként kerül [[Erdély]]be, ahová nemsokára családját is magával viszi; édesanyja, Molnár Margit ([[Nagykőrös]], 1885? - [[Abrudbánya]], 1958?). Elemi iskoláit Abrudbányán, az alsó gimnáziumot [[Topánfalva|Topánfalvá]]n, majd a gimnáziumot [[Gyulafehérvár]]on végezte.

 

 

Magyar anyanyelve mellett román-, latin-, francia-, német- és angoltudással lett előbb ügyvéd aztán államügyész, járásbíró, majd ismét ügyvéd. A II. világháború után a [[Ipp|szilágyipp]]i és [[ördögkút]]i koncepciós per vádlottainak védője. 1946 március 8.-án Kolozsváron megkezdődik az első népbírósági tárgyalás az ippi, ördögkuti, [[vasszentgotthárd]]i, [[bánffyhunyad]]i, [[szilágynagyfalu]]si, [[Oroszfalva|oroszfalvi]] gyilkosságok ügyében. A főközvádló Avram Bunaciu, közvádlók: Grigore Râpeanu, Victor Grozdea, és Bányai László, a védők Váczy Kálmán mellett, Pásztai Géza, Sinka István, Botár Zoltán, Nagy Gergely és Gyenge László. A 63 vádlott csaknem mind vagyontalan földművesek, többen 70 év körüli öregek. Március 14-én hirdetnek ítéletet: 22 főt halálra, 7 főt életfogytiglanra ítélnek. Koncepciós perről van szó, mert a valódi bűnösök helyett ártatlan falusiakat ítélnek el. Védőügyvédi tevékenysége miatt az akkor már a [[Román Kommunista Párt]] irányítása alatt álló román és magyar lapok összehangolt támadást intéznek ellene, minden lehető módon gyalázzák és követelik állítsák őt is bíróság elé. Ezek után törölték az ügyvédi kamara tagjai névsorából. "Eredj el követ törni", biztatta egykori évfolyamtársa, aki akkor Kolozsvár alpolgármestere volt, és akit éppoly igazságtalanul börtönbe zártak néhány évvel később. Két évig gyári munkásként kereste három gyereke számára a kenyeret.

Csupán ezzel a könyvvel beírta volna nevét a tudománytörténetbe, de [[1980]]-ban megjelent hétnyelvű növénytani szótára világhírnevet is szerzett számára. Egyedülálló alkotása a szakirodalomban a többnyelvű botanikai lexikon (''Lexicon Botanicum Polyglottum''), amely több mint 25000 botanikai fogalmat és szakkifejezést tartalmaz [[latin nyelv|latin]], [[román nyelv|román]], [[Angol nyelv|angol]], [[német nyelv|német]], [[francia nyelv|francia]], [[Magyar nyelv|magyar]] és [[orosz nyelv|orosz]] nyelven. Húsz évig dolgozott rajta, latin és magyar műszavakat alkotott és vezetett be elsőként.

 

 

[[1976]]-ban bekövetkező nyugdíjazásakor a hosszú évek során összeállított [[herbárium]]át el kellett szállítania a kolozsvári akadémiai intézetből. Az 5000 növényt tartalmazó gyűjteményt Flóra-kötetekkel és más botanikai könyvekkel együtt a [[sepsiszentgyörgy]]i [[Székely Nemzeti Múzeum]]nak ajándékozta. Tudományos tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatja. Levelezik, szaklapoknak fordít főleg latin és görög nyelvből. Szakvéleményét kérik az országból és a világ különböző részeiről egyaránt latin nyelvű diagnózisok összeállításában, egy-egy nehezebb szövegű, idegen nyelven megjelent szakcikk fordításában. Számos tudománytörténeti és egyéb munkája ekkor született.