„III. (IV.) István pápa” változatai közötti eltérés

[[720]] körül látta meg a napvilágot [[Szicília|Szicíliában]]. Apját Olivusnak hívták. Papi hivatását bencés szerzetesként kezdte, ahol hamar elismert tudásra tett szert. Igazán csak később került a klérus legfőbb hivatalának közelébe. [[I. Pál pápa]] halála után a pápaválasztó zsinaton Toto, a [[szíria]]i Nepi hercege [[toszkána]]i katonák segítségével a választáson résztvevő katonákat meggyőzte, hogy egy laikust, [[II. Konstantin (ellenpápa)|II. Konstantint]] válasszák meg egyházfőnek. A seregnek sikerült is Konstantint a pápai trónra ültetni, de hivatalosan a klérus nem volt hajlandó megerősíteni őt hivatalában. Így Kristóf pápai kancellárja a [[longobárdok|longobárd]] uralkodó, [[Desiderius longobárd király|Desiderius]] segítségét kérte a törvénytelen egyházfő eltávolításához. A király katonái [[768]] júliusában végül sikerrel lemondatták Konstantint, de a longobárdok vezére, Waldipert 768. [[július 31.|július 31-én]] önkényesen [[Fülöp (ellenpápa)|Fülöpöt]]t tette meg az egyház fejének. A klérus a szerzetes kinevezését sem akarta elfogadni, és még aznap meg is fosztották hivatalától. Ekkor került a viták középpontjába István, akit a klérus nyomására 768. [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]] választottak meg. Ugyanazon a napon fel is szentelték a hivatalos egyházfőt.