„Szentkirály (Esztergom)” változatai közötti eltérés

A külvárost eredetileg ''Abonynak'' (Obon) nevezték, de a 12. századtól már Szentkirály néven említik. A török időkig, a 16. századig lakott maradt, dunai átkelő, rév működött itt. Első templomát, a [[Elpusztult középkori templomok, kápolnák Esztergomban#Külvárosok|Szent András plébániatemplomot]] már [[I. István|Szent István]] idejében építették, de a 14. században már csupán a romjai álltak. Ennek közelében állt István király kastélya. Másik templomát, a [[Elpusztult középkori templomok, kápolnák Esztergomban#Külvárosok|Szent István templomot, keresztes konventet és ispotályt]] – ami egyben a település későbbi névadója is – [[II. Géza]] király alapította Szent István keresztes kanonokrendje számára. Sokáig úgy tartották, hogy a Jeruzsálemi Szent János lovagok [[magyarország]]i központjának épült, de később megállapították, hogy egy önálló ispotályos-kanonokrendi kongregációként jöttek létre. A templom húsz méter széles, harminchat méter hosszú, háromhajós és kéttornyú volt. Mellette állt Szent Elek és Szent Balázs kápolnája is. A konvent hiteles helyként működött, azaz a hozzájuk forduló ügyfelek közti peres ügyeket, vagy esetenként országos jelentőségű ügyeket ők foglaltak írásba. Ilyen volt például az itt íródott [[beregi egyezmény]]. Az itt készült dokumentumokból, térképekből kapunk pontos leírást a korabeli birtokviszonyokról. A konvent munkája a tödök hódítással ért véget. Később a település köveit is széthordták. Esztergom [[Esztergom története#Az 1595-ös ostrom|1595-ös ostromának]] során itt volt a keresztény lovagok hídfőállása, ezért sok csata zajlott a területén. Az itt felállított táborban halt meg [[Balassi Bálint]].

 

Mivel az [[esztergomi érsekség]] területe a [[Felvidék]]en terült el, Szentkirály a veszprémi püspökségnek tartozott a tizedel. 1249-ben viszont a szentkirályi kereszetesek magukénak foglalták le a tizedet, ami hosszú pereskedéshez vezetett a két fél között. Ez odáig fajult, hogy a kereszetesek maguk rombolták le a Szent András templomot. [[VII. Bonifác]] pápa a [[zirc]]i apátot bízta meg az ügy kivizsgálásával, aki [[1298]]-ban kiközösítette a kereszteseket, akik [[1329]]-ig folytatták a pert, ami végülis megegyezéssel zárult le. Az egyezség értelmében a keresztesek megtarthatták a Szent András templom tizedét.