„Wilhelm von Kaulbach” változatai közötti eltérés

Tizenhét éves korában a [[düsseldorf]]i akadémiára került, melynek vezetését Cornelius kevéssel azelőtt vette át, majd 1825-ben mesterét Münchenbe követte, ahol részt vett a Corneliustól kezdeményezett monumentális művek kivitelében. A királyi kert árkádjaiban, az odeon mennyezetén, Miksa herceg palotájában és az új királyi palota egyes termeiben festett képei mutatják, mennyiben követte Cornelius irányát és mennyiben törekedett saját ízlését érvényesíteni. Eredeti tehetségére vallanak ez időben készített rajzai, mint az ''Őrültek háza'', [[Friedrich Schiller|Schiller]] ''Sonnenwirth''-jéhez való rajzai, stb. Egyszerre hírnévre, népszerűségre vergődött 1834-37-ben festett ''Hunnok csatájá''val; ezt követte a Jeruzsálem pusztulását ábrázoló nagy festmény (1838-45); 1845-1846-ban készítette el [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] ''Reinecke Fuchs''-jához való híres illusztrációit, melyekben kevés az igazi humor, annál több a paródia, az éles szatíra. A Lajos királytól kapott megbizást, hogy a müncheni új képtár külső falain vonuló frízekben München művészeti életét ábrázolja, úgy teljesítette, hogy kigúnyolta azt, amit magasztalnia kellett volna. Ezáltal ellenségévé tette magát Corneliust is. 1847 és 1863 között festette meg életének legnagyobb művét, a berlini új múzeum lépcsőházának falfestményeit, melyekkel a világtörténet egyes döntő mozzanatait ábrázolta. Átvette a Hunnok csatáját és Jeruzsálem pusztulását ábrázoló régibb kompoziciót, ezekhez járultak: ''Görögország aranykora, A babiloni torony, A keresztes hadjáratok, a reformáció kora''. Ezen nagy képek fölött végigvonuló frízeken gyermekalakok játsszák el az egész világtörténetet. Nagyon elterjedtek, bár meglehetősen üresek és formai tekintetben sem érdekesek a Goethe, Schiller, [[William Shakespeare|Shakespeare]] és Wagner műveihez készült rajzai. 1859-ben alkotta a nürnbergi germán muzeumban nagy falfestményét, mely [[III. Ottó német-római császár|III. Ottó császárt]] ábrázolja [[I. Károly frank király|Nagy Károly]] sírboltjában. A müncheni Maximilianeum számára festett ''Salamisi csata'' már hanyatlását jelzi, szintúgy az a festmény, mely Nero császárt ábrázolja udvarával. Az Arbuez Pétert ábrázoló nagy festménye túlzott, szinte torzképszerű jellemzésével majdnem visszataszító. Kaulbach 1847-től fogva haláláig a müncheni akadémia igazgatója volt. Az utókor nem becsülte annyira túl érdemeit, mint kortársai; ennek az is jele, hogy az 1875-ben Münchenben megnyitott Kaulbach-múzeum a közönség részvétlensége folytán csak 1885-ig állhatott fönn.