„Péczeli József” változatai közötti eltérés

Apja Péczeli Imre református prédikátor volt, ki Pécelen (Pest megye) először mint nemesi birtokos élt, később elszegényedett és nejének nemes Konok Sárának szikszói birtoka s lelkészi jövedelméből élt. Született 1750-ben [[Putnok]]on (Gömör megye); atyja 1775. júniusban meghalt és édes anyjával Szikszóra költözött, hol tanulását kezdte; 1767-ben anyja a debreceni evangelikusevangélikus református kollégiumba küldte, május 1-jén a felsőbb osztályba vették fel. Mint debreceni diák értette a latin, zsidó és arab, valamint a francia, német és angol nyelvet s kellő jártasságra tett szert a világirodalomban, a mellett, hogy a több tárgyakban is állandóan legelső volt társai közt és kitűnő tehetségével, szorgalmával és egyéniségének ritka kedvességével mindenkinek szeretetét megnyerte. 1777. szeptember 20-ától 1778. május 20-áig a főiskola seniora volt. Már Debrecenbe[[Debrecen]]be jövetelekor azonnal megnyerte Varjas János tanárának rokonszenvét, ki mint második atyja, oktatója s tanácsadója segítette pályára.

A debreceni consistorium segítségével 1778-ban külföldre ment és Lipcsében töltött néhány hónapot, hol különösen [[Christian Fürchtegott Gellert]] műveit tanulmányozta; onnan Jenába[[Jéna|Jénába]], majd ugyanazon év augusztus közepén [[Bern]]be ment és ott 1779. március közepéig hallgatta az akadémiai előadásokat; innen [[Genf]]be költözött, hol 1781 tavaszáig tanult. Az utolsó évben Saussure Horace tanár kérésére annak házánál maradt mint fiainak nevelője s a tanár könyvtára mellett a természettudományokban szép ismereteket szerzett. 1782-ben [[Utrecht]]ben tanult testvéröccsével Sámuellel; Ravius tanárnak zsidóul írt levelet és ugyanazt később arab beszéddel tisztelte.

1783-ban letette a teológiai vizsgát és felszentelték. Már ekkor kitűnő szónok hírében állott és nagy hatású szent beszédeket tartott a külföldi akadémiákon és templomokban; a genfi, berni és utrechti tanárai pedig annyira becsülték, hogy többen közülük még akkor is leveleztek vele, mikor itthon lelkészkedett. Éppen 1783-ban történt, hogy [[II. József]] megadván a protestánsoknak a vallásszabadságot, a több mint száz év óta elnyomott és sanyargatott komáromi evangélikus gyülekezet is papot választott és az első lelkészi állásra a [[Debreceni Református Kollégium|debreceni kollégium]] ajánlásával Péczelit hívta meg. 1783. szeptember 30-án érkezett Komáromba s október 5-én foglalta el lelkészi hivatalát. Ettől fogva haláláig Komáromban működött.

* E kilenc év alatt lázas munkásságot fejtett ki. Első dolga volt a komáromi ref.[[református egyház]] szervezése s a földrengésektől és tűzveszedelmektől ismételten sokat szenvedett lakosság körében a hitélet ébrentartása és a ref.református felekezet számára kőtemplom építése, a mely öt évi fáradozás után 1788-ban készült el.

* a [[Magyar Gyűjtemény]] segédszerkesztői [[Mindszenty Sámuel]] evangélikus ref.református lelkész és [[Perlaky Dávid]] ág. evangélikus lelkész;

* Munkáit szellemes és kedves ajánló levelekkel megküldötte az ország előkelőbb férfiainak. [[II. LeopoldLipót magyar király|II. Lipót]] is levelével tüntette ki, éppen úgy [[Wenzel Anton Eusebius von Kaunitz|Kaunitz herceg]] is. [[Kazinczy Ferenc|Kazinczyval]], Révaival és Gvadányi József|Gvadányival]] barátságot kötött. 1787. febr.februárjában [[Buda (történelmi település)|Budán]] a [[Beleznay Miklós]] generális halálára készített emlékbeszédet mondott, mely meg is jelent, és ugyanazon évben [[Ráday Gedeon (író)|Ráday Gedeont]] és [[Orczy Lőrinc]]et meglátogatta.

1786-ban a debreceni kollegiumtólkollégiumtól meghívást kapott, de azt nem fogadta el. 1787-ben a dunántúli evangélikus egyházkerület főjegyzőjévé és pénztárnokává választotta.