„Krími háború” változatai közötti eltérés

A francia–brit–török csapatok hosszú ostrom után elfoglalták [[Szevasztopol]]t, a [[fekete-tenger]]i orosz flotta erődített támaszpontját. A küzdelmet az utánpótlás biztosítása döntötte el. Bár az angol és francia katonák is sokat szenvedtek, flottájuk jobban megoldotta ezt a feladatot, mint saját birodalmában az elavult [[cár]]i rendszer – a közel fél millió áldozat nagy részét a járvány, az éhínség és a hideg ragadta el. A francia támogatás megszerzése érdekében a [[Szárd-Piemonti Királyság]] is belépett a háborúba, és csapatokat küldött a [[Krím]]be. A Krímen kívül harc dúlt a [[Kaukázus]] vidékén [[Kars]] váráért, amit a török szolgálatba lépő [[Kmety György]] és [[Guyon Richárd]] védett meg az oroszokkal szemben. [[Kossuth Lajos|Kossuth]] az emigrációban eközben hasztalan igyekezett a háborút Magyarországra is kiterjeszteni. Mivel az osztrákok nem üzentek hadat az [[Oszmán Birodalom]]nak, így nem jött be Kossuth azon terve, hogy akkor majd török, francia, angol és román erők betörnének Magyarországra és új szabadságharc kezdődhetne.

 

A háborúban sok, már a modern háborúkat előrejelző mozzanat jelent meg. A küzdő felek hadiflottáin először rendszeresítettek robbanólövedékeket a korábbi tömör vasgolyók helyett, és ezzel végleg elavulttá tették a fából épült hadiflottákat. A [[sinopi csatában]] az oroszok így semmisítették meg könnyedén a törökök teljes fekete-tengeri flottáját. Szerepet kapott a távíró, és a vasút. A [[balaklavai csata]] előzményeinek hatására került kidolgozásra a [[meteorológiai előrejelzés]] első elmélete, és megjelent a szigorúan katonai célú cenzúra is, mivel Angliában súlyos botrányt okozott, hogy a londoni [[The Times]] olyan pontos katonai információkat közölt az eseményekről, hogy ezáltal az orosz hadvezetés lényeges előnyökhöz jutott.