„Illés Béla (író)” változatai közötti eltérés

1912-ben a zuglói [[Szent István Gimnázium (Budapest)|Szent István Gimnáziumban]] érettségizett. [[1916]]-ban doktorált a [[Budapesti Tudományegyetem]]en. Első írásait [[Ady Endre]] közbenjárásával a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] közölte még ugyanebben az évben. A Nyugat hasábjain ettől kezdve rendszeresen vállalt [[politika]]i és közírói szerepet. Inkább szocialista, mint polgári radikális nézeteket vallott.

[[1919]]-ben emigrált [[Bécs]]be. [[1920]]-[[1921]] között [[Kárpátalja|Kárpát-Ukrajnában]] a ''[[Munkás Újság]]'' munkatársa volt. Letartóztatták, majd kiutasították [[Csehszlovákia|Csehszlovákiából]]. [[1921]]-[[1922]] között ismét Bécsben élt, mint alkalmi munkás és filmstatiszta. [[1923]]-ban, miután kiutasították [[Ausztria|Ausztriából]] is, [[Oroszország]]ba utazott. A ''[[Sarló és Kalapács]]'' munkatársa lett. [[1927]]-bentől a Szovjet Írók Szövetsége titkárságának tagja.munkatársa volt.

[[Regény]]ei a [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] eseményeit, a forradalomhoz vezető utat elevenítik fel. A szovjet hadsereg őrnagyaként részt vett [[Budapest ostroma|Budapest ostromában]]. Őrnagyi beosztásában ekkortájt jelentette ki, hogy a szovjet katonaság számára "a magyar nők is a szabad zsákmány körébe tartoznak".<ref>Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj, Budakeszi Kultúra Alapítvány, 2008, 230. oldal</ref> [[1950]]-[[1956]] között az ''[[Irodalmi Újság]]'' főszerkesztője volt. [[1957]]-[[1959]] között az ''[[Élet és Irodalom]]'' szerkesztő bizottsági tagja volt.