„Kálnoky László” változatai közötti eltérés

'''Kálnoky László''' ([[Eger]], [[1912]]. [[szeptember 5.]] – [[Budakeszi]], [[1985]]. [[július 30.]]) kétszeres József Attila-díjas (1963, 1972) magyar költő, műfordító.

 

Szülei: Kálnoky István és Kállay Malvin (1888-1971)<ref>[http://www.rakovszky.net/D1_DisplRemImg/Rako_DRI_ShowRemoteImages.shtml?$LSG_K05@0159 Édesanyja gyászjelentése]</ref> voltak. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 1930-ban érettségizett a Cisztercita Gimnáziumban. 20 éves koráig (1932) végigbarangolta Nyugat-Európát; [[Charles Baudelaire]], [[Paul Verlaine]] és a [[Nyugat (folyóirat)|nyugatosok]] formálták ízlését. 1930-1935 között a jogi egyetemre járt, [[Pécs]]ett végzett majd az [[Eger|egri]] városházán volt tisztviselő. [[Tüdőbaj]]t kapott, 1939-1941 között szanatóriumban ápolták, ez volt a Nyugat utódjában, a [[Magyar Csillag]]ban 1942-ben megjelent ''Szanatóriumi elégia'' című nagyívű verskompozíciójának ihletője. [[Budapest]]en a [[Belügyminisztérium]] hivatalnoka volt 1941-1953 között. 1954-től a [[Szépirodalmi Könyvkiadó]] lektora volt 1957-ig. 1957-ben jelent meg szolid sikerű önálló kötete, a ''Lázas csillagon''. [[1960]]. [[október 14.|október 14-én]] az [[Élet és Irodalom]]ban publikált, blaszfémikus kérdéseket tartalmazó verse, ''A kegyelet oltárán'' példátlan felháborodást váltott ki, ''Széljegyzet'' című viszontválaszát már nem publikálta a lap. A hatalom ellenszenvét kivívott Kálnoky ezután szabadúszóként élt. Mivel saját versei nem jelenhettek meg, a kritika elsősorban műfordítónak tartotta.

 

A [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] harmadik nemzedékébe tartozott. Első kötetében (''Az árnyak kertje'', 1939) az unalmas kisvárosi élet groteszk képeit mutatta be, valamint a kispolgári berögzöttség és álszentség miatt megvalósíthatatlan nagyobbszerű élet hiányát panaszolta. Költészetét főleg [[Kosztolányi Dezső]] és [[Tóth Árpád]] hatása határozta meg. A ''Lázas csillagon'' (1957) a kényszerű hallgatás éveinek termését foglalja magában. Költészetére, világképére végletes [[pesszimizmus]], a tragikumot [[groteszk]]be fordító látásmód jellemző (''Szanatóriumi elégia'', 1942; ''Jegyzetek a pokolban''; ''A létezés rémségei''). A ''Lángok árnyékában'' (1970) című kötetében a pesszimista világképpel nem szakító, de vele harcolni akaró költő lázadó magatartása nyomul előtérbe. A korábbi líráját jellemző szigorúan kötött forma folyamatosan a szabad vers felé fordult. Ez a folyamat az ''Egy magánzó emlékiratai'' című művében és az azutáni művekben érte el tetőpontját (''Egy hiéna utóélete és más történetek'', 1981; ''Az üvegkalap'', 1982; ''Bálnák a parton'', 1983). Műfordítóként is nagyot alkotott; versben panaszolta a külföldi költők életkeservét (''A műfordító halála'').

 

* Az árnyak kertje (versek, 1939)

* Szanatóriumi elégia (versek, 1942)

* Egy pontosvessző térdkalácsa (1996)

 

* [[Makszim Gorkij]]: Az áruló (regény, 1947)

* [[Makszim Gorkij]]: Jakov, a csendes ember (1948)

* Szentségtörők és mártírok (1988)

 

* Szocialista Kultúráért (1956)

* Munka Érdemrend arany fokozata (1972)

 

 

* http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07310.htm

* Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6

* Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

 

* [http://www.pim.hu/object.D03C9429-424E-4F28-B7C5-2E06C3918DD0.ivy Kálnoky László profilja] a [[Digitális Irodalmi Akadémia]] honlapján

* [http://nyugat.oszk.hu/html/alkotok/kalnoky.htm 100 éves a Nyugat]

{{Wikidézet}}

{{Magyar irodalom}}

{{DEFAULTSORT:Kalnoky Laszlo}}