„Normannok” változatai közötti eltérés

A legjelentősebb dél-itáliai normann család a [[Hauteville-család]] volt, amelynek tagjai szegény sorból származtak, és így váltak [[Puglia|Apulia]], [[Calabria]] és [[Szicília]] uraivá. Tankrédnak, a [[dinasztia]]alapítónak két házasságból tizenkét fia született, akik közül nyolcan indultak el szerencsét próbálni; közülük kettő írta be magát Európa történelmébe. [[Guiscard Róbert]]et (guiscard jelentése ravasz, furfangos) [[1059]]-ben iktatta be a [[pápa (egyházfő)|pápa]] a [[Bizánci Birodalom|bizánci]] kultúrájú és jellemzően [[Ortodox egyházak|görög ortodox]] vallású Apulia és Calabria hercegségébe, [[1071]]-ben pedig meghódította Bizánc utolsó itáliai erősségét, [[Bari]]t. Asszimilációs törekvései oda vezettek, hogy nem normann feleségétől származó idősebb fiát tette meg örökösévé, hanem előkelő [[longobárd]] származású feleségétől származó második fiát. Az elsőszülött fiú a [[Szentföld]]re vezető [[keresztes háborúk|keresztes hadjáratban]] vett részt, és [[1099]]-ben [[I. Bohemund, Antiochia fejedelme|I. Bohemund]] néven [[Antiochia]] hercege lett. Utódai [[1287]]-ig uralkodtak.

 

 

Szicília II. Roger és utódai uralkodása alatt a legmagasabb színvonalat érte el mind a kultúrában, mind a művészetekben. Az itáliai normann királyság volt a [[Itália|latin]], a [[Görögország|görög]] és az arab művészet és [[tudomány]] találkozó pontja, amely sok külföldit vonzott, világi személyt éppen úgy, mint egyházit. A királyságban [[vallási türelem|vallási türelmet]] tanúsítottak az arab tudósok iránt, így gondtalanul taníthattak és dolgozhattak. Ennek remek példája, hogy a kitűnő [[földrajz]]tudós, [[El-Idrisi]] fő művének a ''Roger könyve'' címet adta. Az udvarban sok muzulmán töltött be magas tisztséget, és az araboknak külön negyedük volt [[mecset]]tel és saját bírósággal.