„Edo” változatai közötti eltérés

 

'''Edo''' (江戸, szó szerint: az öböl kapuja, torkolat) a régi neve [[Japán]] fővárosának, [[Tokió]]nak.

 

A japán császár rezidenciája és Japán fővárosa [[Kiotó]] volt [[1603]]-ig, amikor megalakult a [[Tokugava-sógunátus]], és áthelyezte az államigazgatás központját Edóba. Attól a pillanattól kezdve Kiotó csupán papíron volt az ország fővárosa, a tényleges politikai hatalom központja Edo lett.

A [[16. század]] végéig jelentéktelen, mocsaras halászfalut [[Tokugava Iejaszu]] megerődítette, majd 1603-ban sóguni székhelyévé tette. 1720-ra lakossága meghaladta az egymilliót, és a város különös, kétlaki jelleget kapott: itt fordult meg leggyakrabban s tartott városi házat (a Jamanotéban, az edói kastély környékén) a katonai arisztokrácia, vagyis a [[daimjó]]k, de [[Oszaka|Oszakán]] kívül itt koncentrálódott az egyre népesebb polgárság ([[csónin]]) is (a [[sitamacsi]]ban, a tengeröböl, a folyók és a [[Nihombasi]]ból kiinduló utak mentén). Az állandó fejlesztés (a daimjók ez irányú megadóztatása) révén az egész ország motorjává vált, a munkalehetőségek, az egyre újabb iparágak (például a könyvkiadás) tömegével vonzották a vidékieket. Óriási lakosságával (meg aránytalanul nagy elitjével) Edo minden városnál meghatározóbb befolyást gyakorolt a modern kor előtti japán társadalomra.

 

 

[[1868]]-ban a sógunátus végével [[Meidzsi japán császár|Meidzsi]] császár átkeresztelte a várost Tokiónak, ''keleti fővárosnak,'' és ide költöztette a rezidenciáját. Tokió ezzel nemcsak a politikai hatalom, hanem a papírforma szerint is fővárossá vált.

 

== Források ==