„Saivizmus” változatai közötti eltérés

[[Image:Sadhu_Vârânasî_.jpg|thumb|250px|Saiva aszkéta (szádhu) [[Váránaszi]]ban ]]A '''saivizmus''', '''sivizmus''' vagy '''Siva-kultusz''' a [[hinduizmus]] egy ága, amely elsődleges és legfőbb istennek [[Siva|Sivát]], vagy annak egy megtestesülési formáját vagy szimbólumát (például a [[lingam]]ot) tartja. Hívői a ''saivák''. Elsősorban India déli tartományaiban vált uralkodó vallási áramlattá. Már a [[Mahábhárata]] is tartalmaz saiva betéteket. Legfontosabb forrása a ''Svétásvatara-upanisad'', amely már teológiai-filozófiai oldalról megalapozza a későbbi tanokat. A sivizmus és a visnuizmus (Visnu-kultusz, hívői a vaisnavák) közötti különbség elsősorban a szertartások kivitelezésében van, amelyekkel kapcsolatban a sivizmusban a Siva-puránák nyújtanak útmutatást. A vaisnavákkal ellentétben a saivák még ma is áldozatokat mutatnak be,<ref>{{opcit|n=Klaus K. Klostermaier|c=Bevezetés a hinduizmusba|o=94}}</ref> illetve nagyobb mértékben hajlamosak az aszkétizmusra.<ref>{{opcit|n=Görföl|c=Világvallások|o=783}}</ref>

A saiva aszkéták gyakran hamuval borítják testüket, csomóban álló, bozontos hajzattal, homlokukra festett, három vízszintes csíkkal jelennek meg, kezükben háromágú szigonyt tartanak. Az általános társadalmi normákkal szembeni megvetésüket a legkülönfélébb önsanyargató praktikákkal, gyakorlatokkal bizonyítják.