Főmenü megnyitása
Saiva szádhu Váránasziban, sivaita homlokjellel

A saivizmus vagy sivaizmus, Siva-kultusz (szanszkrit: शैव पंथ, ISO: śaiva paṁtha, magyar átírásban:saiva pamtha) a hinduizmus egy ága, amely elsődleges és legfőbb istennek Sivát tekinti, aki megszemélyesíti az abszolútot (brahman), és aki számtalan formában nyilvánulhat meg. Hívői a saivák. Elsősorban India déli tartományaiban vált uralkodó vallási áramlattá. Már a Mahábhárata is tartalmaz saiva betéteket. Legfontosabb forrása a Svétásvatara-upanisad, amely már teológiai-filozófiai oldalról megalapozza a későbbi tanokat. A sivizmus és a visnuizmus (Visnu-kultusz, hívői a vaisnavák) közötti különbség elsősorban a szertartások kivitelezésében van, amelyekkel kapcsolatban a sivizmusban a Siva-puránák nyújtanak útmutatást. A vaisnavákkal ellentétben a saivák még ma is áldozatokat mutatnak be,[1] illetve nagyobb mértékben hajlamosak az aszkétizmusra.[2]

Általános üdvcél a lélek eggyé válása Istennel. A kultuszukra erősen rányomta bélyegét a tantrikus szertartás. Az aszkéták és jógik szerint az üdvúton az aszkézis, a jóga és a meditáció visz elsősorban előre, de a mantrák mormolása és a sokféle szertartás is. [3] A saiva aszkéták gyakran hamuval borítják testüket, csomóban álló, bozontos hajzattal, homlokukra festett, három vízszintes csíkkal jelennek meg, kezükben háromágú szigonyt tartanak. Az általános társadalmi normákkal szembeni megvetésüket a legkülönfélébb önsanyargató praktikákkal, gyakorlatokkal bizonyítják.

Tartalomjegyzék

Kialakulása és fejlődéseSzerkesztés

A saivizmus vélhetően az indus—völgyi civilizáció árják előtti korszakában fejlődhetett ki, amelyről az ásatásokból előkerült jógi testhelyzetben ülő istenszobrok tanúskodnak. Ezekről a szobrokról a kutatók úgy vélik, hogy Siva elődjét ábrázolják, mint az állatok és az aszkézis urát. A saiva teológia azonban végső formájában csak a 4-9. században alakult ki, a jóga, a beavatások, rituálék és mantrák, illetve a templomépítéssel foglalkozó sásztrák (például a silpa-sásztra) leírását tartalmazó Saiva-ágamák formájában.

A saivizmus egész Indiában elterjedt, de a déli területeken, különösen Madrász környékén jellemző irányzata a hinduizmusnak.

Az első ezredforduló után megjelentek a különböző saiva irányzatok is:

  • Pásupaták: aszketikus, a társadalmat elutasító magatartást mutató irányzat, elsősorban Gudzsarátban gyakori.
  • Kápálikák: hamvasztóhelyek közelében élő, koponyákat gyűjtő, szándékosan a vallási és társadalmi törvényekkel szembenálló szekta
  • Kálámukhák: a pásupatákkal szövetséges aszkétikus szekta
  • Lingájatok (vírasaivák): Siva nem antropomorf alakját, a lingamot tisztelő szekta
  • Kasmíri saivizmus (Trika): Siva, sakti (energia) és az egyén (anu) hármas egységét hirdető irányzat, különösen Kasmirban jellemző
  • Saiva sziddhánta (Siva végső igazsága) : A bhaktizmussal rokon irányzat, amely a legfőbb isten, Siva imádatát (különösen a tamil bhakti-költők, vagy prédikátorok a nájanmárok fellépése után) költői műveken keresztül dicsőíti. Elsősorban a tamil nyelvterületen elterjedt
  • Szmárta, azaz ortodox saivák, akik Manu törvényei és a kalpa-szútrákban lefektetett elvek szerint élnek, a hindu dharma (általános világtörvény) által, a hívő egyes életszakaszaira érvényes követelmények szerint.
  • Nátha, vagy kánphata-jógik, a pásupata saivizmus tantrikus hagyományait a hatha-jógával vegyítő irányzatot követő hívők

Saiva bölcseleti iskolákSzerkesztés

A századok folyamán meglehetősen kidolgozott teológiai rendszerek alakultak ki a saivizmus iskoláin belül.

Pásupata-szútraSzerkesztés

A legrégebbi tanítás a pásupata-szútra, amelyet a hagyomány szerint Lakulin, Siva egy avatárája adott át híveinek, a következő fejezetekből áll:

  • Kötöttség (pása) – Az ember az illúzió, a becstelenség, tudatlanság és a ragaszkodás foglya
  • A felszabadító Úr (Siva), aki megfelelő eszközök segítségével (aszkétizmus, jóga, mantrák segítségével a felszabadulás útjára vezet
  • Eszközök a felszabaduláshoz – szertartások (vidhi)és mantrák
  • Szertartások kivitelezése
  • A végső megszabadulás (mukti)

Saiva szidhántaSzerkesztés

A Saiva szidhánta, melynek rendszerbe foglalt tanításai Mejkanda: Sivadnyánabodha c. művében olvashatók. A műben három alapelv egyetemlegességéről értekezik (az Úr Siva, a megkötözött személy, a kötelék). A megszabadulást a megszerzett tudás (vidja) útján, különböző szertartásokon (krija) keresztül, vezekléssel (jóga) és erényes élettel (csarja) lehet elérni. A Saiva szidhánta nem ismeri el Siva avatáráit, mivel ő az egyetemleges, örökké létező és mindenben jelenlévő „létező tudatosság”, aki nem része a születés – létezés – halál körforgásának (szanszára), tehát keletkezéstől mentes. Egyetlen képviselője lehet, az általa földre küldött guru (mester), aki átadja az ő bölcsességét, és hozzásegít a megszabaduláshoz. Siva feladatai a Saiva szidhánta szerint a kegyelem gyakorlása, megtévesztés, pusztítás, a létezés folytonosságának biztosítása, a létezés megindítása.

A kötöttségnek három kiváltó oka lehet: a karma, amely cselekedeteink által újabb és újabb létezéshez vezet a mája, a fejlődés és hanyatlás kozmikus folyamata és az anava, az énközpontúság.

A megszabadulás a sivatva azaz a sivaság, amikor az egyén eggyé válik Sivával, cselekedetei maguk az Úr cselekedetei, és az ember már túl van minden jón és rosszon.

Kasmíri saivizmusSzerkesztés

Az iskola szerint Siva és Sakti, és az ő egyesülésük lelkünkben tükröződik, a tükörkép felismeréséhez vezető út végén elérhető a megszabadulás. Az emberben élő Siva-természet előtérbe kerülése egyfajta rabszolgaságot eredményez, az élet célja ennek a rabszolgaságnak az elérése, hiszen ezzel az őstermészethez jutunk vissza, az anyagi világtól mentes létezéshez.

VírasaivizmusSzerkesztés

A vírasaivizmus, azaz hősies Siva-hit a 12. századi vallási reformer, Baszava nevéhez kötődik, aki a saivizmust aktív térítő mozgalommá fejlesztette. Jelenleg Kannada nyelvterületen alkotnak jelentős vallási csoportot. A hívők lingamot viselnek a nyakukban, a kasztok közötti különbségeket nem veszik figyelembe, halottaikat az általánosan elterjedt hamvasztással ellentétben temetik.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Klaus K. Klostermaier Bevezetés a hinduizmusba, i. m. 94. old.
  2. Görföl Világvallások, i. m. 783. old.
  3. Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv - A saivizmus, 2008

ForrásokSzerkesztés

  • Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a hinduizmusba. Budapest: Akkord. 2001. ISBN 9637803866  
  • Görföl Tibor: Világvallások. Budapest: Akadémiai. 2009. ISBN 9789630587082  
  • Vanamali Gunturu: Hinduizmus. (hely nélkül): Bioenergetic Kft. 2005. ISBN 9639569771  

További információkSzerkesztés

  • Saivizmus. Terebess Ázsia Lexikon. (Hozzáférés: 2012. október 9.)
  • Saiva Siddhanta. Saiva Siddhanta Hungarian Monastery. (Hozzáférés: 2016. május 20.)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés