Kápálika

(Kápálikák szócikkből átirányítva)

A kápálika (dévanágari: कापालिक) a 7-14. században virágzó saiva tantrikus szekta volt a hinduizmuson belül. Nevük a kapála szóból származik, amely koponyát jelent, míg a kápálika koponya-embert, koponyahordozót.

Szómasziddhánta néven is ismertek voltak (Szóma = Hold, azaz Siva, sziddhánta = tanítás(a)).[1] A szómasziddhánta olyan aszkétákat jelöl, akik a végső megszabadulást a két alapelv (Szóma-Siva és Umá-Sakti) egyesítésében vélik elérhetőnek.[1] A szómasziddhánta filozófia főbb tételeiről nem áll írott mű a rendelkezésünkre.

A kápálikák erdőkben vagy gyakran temetőben és halotthamvasztó helyek (smasána) környékén laktak, testüket az elhamvasztott testekből maradt hamuval borították, és koponyát hordtak magukkal, amelyet étkezőedényként és koldulócsészeként is használtak.[2] A kultuszuk középpontjában Siva félelmetes alakja állt: Bhairava, Mahákála vagy Kápálabhrit (koponyahordozó).

A kápálika életforma célja a tökéletesség és a természetfeletti erők (sziddhik) megszerzése volt. Megváltásukat a szélsőséges aszkézis által remélték. A tapasz (aszkézis, önmegtagadás) által kívántak az isteni világba jutni. Életvitelükben a hindu ortodox vallás elleni tiltakozás nyilvánult meg. Számukra nem volt jó és rossz, e fogalmak a kettősségtudattól még meg nem szabadult tudatlanok világképéhez tartoztak. [1]

Emberi holttestek húsát és ürüléket is fogyasztottak, holttesteken ülve meditáltak, különböző szexuális rítusokat végeztek alacsony kasztbéli nőkkel, s állatokon és embereken kívül akár önmagukat is feláldozták.[3] A 7. századi Hszüan-cang kínai szerzetes és utazó is említette őket az emlékirataiban. A mai ÉNy-Pakisztán területéről arról írt, hogy ott meztelen buddhista aszkéták vannak, akik hamuval fedik be magukat és csontokból álló koszorút viselnek a fejükön. Mindenesetre Hszüan-cang nem használta a kápálikák nevet rájuk.[4]

A kápálikák nem filozofáltak, nem tartottak beszédeket, hanem vándoroltak faluról falura, élelmet koldulva, miközben mások megvetését vívták ki.[1] Az ortodox bráhmanizmus mélyen megvetette őket, s ha egy bráhmana véletlenül látott egyet közülük, szemeit a napra emelte, hogy megtisztuljon.[3]

A kápálikák végül beolvadtak a náthák és az aghórik közösségébe.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

  1. a b c d Kara István: Kápálika szádhana, szakdolgozat, 2001
  2. Gavin Flood (2008). The Blackwell Companion to Hinduism. John Wiley & Sons. pp. 212–213. ISBN 978-0-470-99868-7.
  3. a b Akadémiai Kiadó: Világvallások → kápálika
  4. David N. Lorenzen (1972). The Kāpālikas and Kālāmukhas: Two Lost Śaivite Sects. University of California Press. pp. 15–16. ISBN 978-0-520-01842-6.
  • Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
  • Kara István: Kápálika szádhana

További információkSzerkesztés