1876-os megyerendezés

Az 1876-os vármegyerendezés egyike volt Magyarország nagy közigazgatási reformjainak, melynek során minden feudális közigazgatási egységet eltöröltek és területüket vármegyékbe szervezték vagy olvasztották, valamint a meglévő vármegyerendszert is alaposan újragondolták és az egészet egy egységes séma alapján újjászervezték.

Magyarország vármegyéi 1881 és 1918 között

Története

A megyerendezés a Tisza Kálmán-kormány egyik első intézkedése volt, amivel Magyarország fejlődését kívánták (sikeresen) elősegíteni, mivel az addigi közigazgatási rendszer ekkora már bőven elavult és a sokféleség miatt áttekinthetősége és kezelhetősége is problémákba ütközött.

A kormány az ország teljes területét (elsőre) 65 vármegyébe szervezte át, felszámolva minden korábbi (szék, kerület, mezőváros, vidék, szabad királyi város, stb.) közigazgatási egységet, formát és szokást, egyúttal egységesítve is azokat.

A közigazgatási reformok átfogó, meghatározó részét végül 1881-ben zárták le; ekkor Krassó és Szörény, valamint Abaúj és Torna vármegyék egyesítésével alakítva ki és egyben véglegesítve a 63 vármegye, plusz a magyar tengermellék (azaz Fiume) rendszerét. (Utóbbi később sem lett soha vármegye) Ez a rendszer olyan sikeresnek bizonyult, hogy minimális változásokkal egészen az első világháború elvesztéséig fennmaradt (de jure a trianoni békeszerződés aláírásáig)

Források

• Magyarország 1873. évi helységnévtára
• Magyarország 1877. évi helységnévtára
• 1876. évi XXXIII. törvénycikk (némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről)
• 1877. évi I. törvénycikk (némely törvényhatóságok véglegesen megállapitott területének az 1876. évi XXXIII. tc. rendelkezése folytán törvénybe iktatásáról)