„Bertolt Brecht” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a pontosítás |
||
38. sor:
A világhírnevet az 1928-ban bemutatott [[Koldusopera (Brecht)|Koldusopera]] című zenés dráma hozta meg számára, melynek zenéjét [[Kurt Weill]] szerezte, ezt a művét magyarra [[Vas István]] fordította. [[1927]]-től egyre komolyabban kezdett érdeklődni a [[marxizmus]] iránt. [[Karl Marx]] ''A tőke'' című művének elolvasása után még egy marxista szemináriumot is elvégzett. Kommunistának vallotta magát és művészetét is a proletáriátus szolgálatába kívánta állítani.
Brecht és Weill együttműködésének legsikeresebb darabja a Lipcsében [[1930]]-ban, majd Berlinben [[1931]]-ben bemutatott
Miután 1933-ban Hitler hatalomra jutott, először [[Ausztria|Ausztriába]], majd [[Svájc]]ba, [[Dánia|Dániába]], [[Finnország]]ba, [[Svédország]]ba, végül az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba emigrált. Hazájában írásait és darabjait betiltották. Az [[emigráció (tevékenység)|emigrációban]] is folyamatosan írta náciellenes drámáit, melyek közül a legkiemelkedőbb a ''Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban'' (1935–38) és az ''Állítsátok meg Arturo Uit'' (1941).
54. sor:
Brecht nagy hatású színházelméleti munkásságának középpontjában az epikus színház eszménye áll. Az epikus színház törekvése, hogy a néző érzelmi bevonódásának, a szereplőkkel való azonosulásának helyébe a racionális önvizsgálatot, a színpadi történésekre való kritikus reagálást állítsa.
E célok érdekében Brecht ''elidegenítő effektusoknak'' (Verfremdungseffekt) nevezett dramaturgiai és színpadi eszközöket alkalmaz, melyek ráébresztik a nézőt, hogy amit lát, az csupán a valóság reprezentációja
{| {{széptáblázat}}
| |||