„Az olajkirály” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Szereplők: - csoportosítás
→‎Történet: - bővítés + kiemelés
33. sor:
{{Cselekmény}}
* Első fejezet: '''Gazfickók paradicsoma'''
Kelly kocsmája a [[mexikó]]i határ közelében található, de közel van ''[[Arizona]]'' állam fővárosához, ''[[Tucson]]hoz'' is. A történet idején errefelé közigazgatás szinte nem létezett, ekkoriban így emlegették Arizonát: a gazfickók paradicsoma. Kelly már az 5 pohár brandyjét iszogatta, mert nem volt vendége, a környéken élő, békés természetű papago [[indiánok]] nem éltek [[Pálinka|pálinkával]]. Hamarosan egy [[tucat]]nyi - állig felfegyverzett - bandita érkezett a kocsmához, a Busher vezette „szemesek” tértek be egy pár kupicára. Kelly volt az orgazdájuk, akinek elárulták, egy bevándorló csapatot néztek ki következő áldozatuknak. Három új jövevény érkezett a kocsmába, akik zöldfülű szabólegényeknek adták ki magukat, és megkopasztották egy lövészversenyben az elbizakodott bandavezért. Sam Hawkins, Dick Stone és Will Parker; „a háromlevelű [[Here (növénynemzetség)|lóhere]]” tréfálta meg a haramiákat, akik bosszúszomjasan visszavágóra készülődtek.
 
* Második fejezet: '''A jó vacsora ára'''
A rablók egyik terve az volt, hogy a német bevándorlók 16 vontató[[Szarvasmarha|ökre]] közül ellopnak egyet. A másik meg az, hogy a szabókat leitatják, majd megölik őket, és elveszik a náluk lévő pénzt. A bevándorlók megérkeztek a kocsma közelébe, de a martalócok jelenléte miatt inkább a falucska határában pihentek meg. A csoporttól lemaradt Hampel [[Kántor (foglalkozás)|kántor]] elbeszélgetett Sammel, kiderült a muzsikusról, hogy [[Opera (színmű)|operát]] készül írni a ''[[Vadnyugat]]ról'', és még ''[[Németország]]ból'' ismeri Bicegő Frankot. A tapasztalatlan bevándorlók nem alakítottak ki [[szekér]]várat, így a banditák könnyen elloptak egy ökröt, az állat legfinomabb részéből [[vese]]pecsenyét készíttettek a kocsmárossal. A németek hiába kérték számon a lopást, a bajkeverők fölényben voltak. Sam megígérte Julius kovácsmesternek, a bevándorlók vezetőjének, hogy a tolvajok kártérítést fognak fizetni a lopásért. Az útonállók a hús mellé finom, [[kalifornia]]i bort kínáltak a szabólegényeknek, de azok túljártak az eszükön. Végül a rablók részegedtek le, hamarosan megkötözve feküdtek a kocsma padlóján. Samék az új hazát keresők csapatánál összetalálkoznak Nicsa Ini (Nagyvillám, [[Navahók|navaho]] [[Indiánok|indián]]főnök) fiával Csi Szoval, aki ''[[Európa|Európában]]'' tanult, s most ezzel a csapattal tért vissza ''[[Amerika (szuperkontinens)|Amerikába]]''. A lerészegedett rablók zsebéből kivett [[Óra (eszköz)|zsebórákkal]] kárpótolják a bevándorlókat.
 
* Harmadik fejezet: '''A két kapitány'''
Csi Szo és barátja - akivel együtt tanultak egy német [[Erdőgazdálkodás|erdészeti]] [[Főiskola|főiskolán]] -, vezették tovább a [[karaván]]t. Sam sok mindent megtudmegtudott a bevándorlókról a kántorral folytatott beszélgetésből. Például azt, hogy Arnold Wolf a ''heimburgi'' erdész fia, és nagy vagyont örökölt egy amerikai nagybácsitól, ezt átvenni jött át az Óvilágból''Óvilág''ból. Csi Szo anyját, Nicsa Ini feleségét Elizabethnek hívják, aki sokat tett a navaho indiánok fejlődéséért. Miután ''[[Tucson]]ba'' ért a csoport, és letáboroztak a külvárosban, Sam felkereste a katonai parancsnokságot.
 
Graham [[Rendfokozat|kapitány]] először fölényesen beszélt Sammel, de miután megtudta, hogy Hawkins kapitányi rangot szerzett [[Ulysses S. Grant|Grant tábornok]] oldalán a [[Amerikai polgárháború|polgárháború]] idején, mát mindjárt más szemmel nézett az előtte állóra. Sam beszámolt kalandjukról a rablóbandával, és egy cselvetést beszélt meg a kapitánytársával. Graham húsz katonát biztosított a terv végrehajtásához.
 
* Negyedik fejezet: '''A szekérvár ostroma'''
Kilenc [[mérföld]]et tett meg a karaván a százmérföldes [[sivatag]]ban. Egy kút mellett pihentek meg, itt várták be a - közben valószínűleg kiszabadult - rablók támadását. Este nagy tüzet raktak, hogy elaltassák a banditák. Hawkins és Parker felderítő útra indultak, a „szemesek” egy kőhalom mögött táboroztak. A két híres vadász kihallgatta a bűnözők beszélgetését, amiből megtudták azok kegyetlen terveit. A rablók közül Preston indult kikémlelni a bevándorlókat, visszaútján összefutott az elkódorgott kántorral. Polly, a gyáva scout (vezető) és Rosalie asszony összevesztek, Polly megpróbált elszökni, hogy átálljon a banditákhoz, de Csi Szo elfogta és megkötözve visszavitte a táborba. A közelben várakozó katonák és a bevándorlók a sötétben helyet cseréltek, a biztonság kedvéért a civilek nem vettek részt a harcban. Samék persze kivételek, hozzájuk csatlakozott még Csi SzioSzo és Arnold is. A banditák csatárláncban közeledtek, de pórul jártak, valamennyiüket ártalmatlanná tették: puskatussal kaptak a fejükre. A fogoly Busher és a scout összebeszéltek, Polly másnap segít a bandavezérnek a szökésben.
 
* Ötödik fejezet: '''Forner ranchója'''
Forner úr jól védett kőházában szívesen látta vendégül a hozzá betérőket. Először Grinley, az olajkirály érkezett a befektetőjével, Mr. Rexszel és annak könyvelőjével, Mr. Brake-kel. Ezután két jómadár: Polly és Busher érkeztek. A „szemesek” szökésben lévő vezére Grinley-ben mostohabátyjára ismert. Majd Bicegő Frank és Droll néni bukkant elő Old ShatterhandotShatterhandet és Winnetou-t utánzó öltözékében. Kiderült, hogy veszélyes a környék: a navahók kiásták a [[Bárd (heraldika)|csatabárdot]], a nokik és a nihorák is mozgolódtak. Mr. Rex [[kőolaj|olaj]]lelőhelyet akart megnézni a ''Rio San Juan'' egyik ágánál, ám Droll néni szerint arrafelé egy csepp olaj sincs. Azt tanácsolta a bankárnak, hogy várja meg [[Old Shatterhand]]otet és [[Winnetou (karakter)|Winnetou-t]], akik hamarosan megérkeznek Forner farmjára. Busher és Grinley különhúzódtak, az olajkirály beavatta terveibe az öccsét, akivel korábban együtt tartották rettegésben ''[[Arizona]]'' északi részét. Miután a helybéliek leszámoltak a bandával, a két életben maradt testvér különvált. Grinley okulván a korábbiakból [[szélhámos]] lett, titokban 40 [[Hordó (tartály)|hordó]] olajat vitt a ''Chelly folyó'' vidékére, százezer [[amerikai dollár|dollárt]] keresett volna az ügyön. Busher megígérte, hogy segít, Pollyt is beavatták a terveikbe, aki rossz hírt hozott a számukra Old Shatterhand és Winnetou közeli érkezéséről. Busher és Polly gyorsan búcsút vettek a farm gazdájától. Frank és Droll megígérték a bankárnak, együtt mennek a kérdéses lelőhelyre. Megérkezett a ranchra a bevándorló csapat, akik már nem ökrös-szekereken, hanem [[öszvér]]eken utaztak, céljuk a ''[[Colorado (folyó)|Colorado]]'' vidéke volt. A kántor és Frank örömmel üdvözölte egymást. Grinley megkérte - persze cselből - Sam Hawkinst, hogy a csapatához csatlakozhasson a ''Chelly folyóig''ig a bankárral együtt.
 
* Hatodik fejezet: '''A puebló foglyai'''
52 ⟶ 53 sor:
 
* Hetedik fejezet: '''A foglyok kiszabadítása'''
Az olajkirály csapata gyors vágtában lovagolt messzire a nihorák pueblójától. A fáradt bankár és munkatársa egy rövid pihenőben hallgatta meg Grinley meséjét a szöktetésről. Fel sem tűnt nekik, hogy mindenük megvolt, semmi sem hiányzott a poggyászukból. Három [[mérföld]]re a menekülőktől Old ShatterheandShatterhand és Winnetou közeledett egymás felé. Puskalövésekkel igazították egymást útba, az [[apacsok]] főnöke egy [[Mosómedve|mosómedvét]] is elejtett közben. Forneréknál kellett volna találkozniuk, de már itt összefutottak. Öt lovas nyomára bukkantak, óvatosan követték a patkónyomokat, és kihallgatták az elbizakodottságukban hatalmas tűz körül beszélgető embereket. Megtudták, hogy kik maradtak még fogságban a pueblóban, s hogy a Gloomy Watersnél van az olajkirály lelőhelye, gyanakodni kezdtek, mert ők ismerték a környéket, de ott olajnak híre-hamva sem volt. Old Shatterhand és indián barátja visszahúzódtak, megették a mosómedvét, hogy erőt gyűjtsenek. Majd elhatározták, hogy kiszabadítják Sam Hawkinst és csapatát a pueblóból. Elcsodálkoztak Ka Maku, a nihora alfőnök kétszínűségén, aki eddig nem volt ellenséges a fehérekkel. Másnap aaz indián pueblóvár felé lovagoltak, amikor amerikai [[antilop]]ok vágtattak el a közelükben. Négy indián vadász üldözte az állatokat, Winnetou-ék foglyul ejtették a nihorákat. Ka Maku is a lefegyverzett és gúzsba kötött foglyok között volt, „Pozdorja Ököl” ütötte le. A két [[vadnyugat]]i hős megközelítette a pueblót, és kalandos körülmények között kiszabadította a bevándorlók csapatát. A varázs[[puska]] és egy kis alkudozás megtette hatását: a szökevények még a poggyászukat és a [[lószerszám]]aikat is visszakapták.
 
* Nyolcadik fejezet: '''Felderítők'''
A három lókötő és a (leendő) áldozatok már csak egynapi útra jártak a ''Komor VizektőlVizek''től, amikor egy kurírral találkoztak. A hírvivő - aki egy [[Pónilovak|pónin]] lovagolt - megkönnyebbült, hogy a háta mögött hagyta a veszélyes vidéket. Hivatalos iratokat vitt ''El PasóbaPasó''ba, figyelmeztette az öt lovast, hogy az életüket kockáztatják errefelé. A bankár megijedt a hírre, de az olajkirály megnyugtatta, hogy őket nem fenyegeti veszély. Grinley tudott arról, hogy a nihorák és a navahók kiásták egymás ellen a [[Bárd (heraldika)|csatabárdot]], de mindkét törzzsel eddig szót értett. Polly és Busher előőrsként előrelovagolt, a többiek egy napig az ideiglenes táborban maradtak. Busherék kiöntötték a tónál a Grinley által ott már korábban felhalmozott olajat, s a 40 hordót egy közeli barlangban rejtették el. Egy nap pihenő után Rex bankárék is az olajtavat rejtő katlan felé igyekeztek. Grinley a sziklák védelméből két indiánt vett észre, Mokacsi (Bölény), nihora nagyfőnök és társa felderítők lehettek, éppen pihenőt tartottak. Hirtelen két újabb indián bukkant elő odalent, akik a nihorák nyomát követve jutottak el ide. Grinley hirtelen ötlettől vezérelve lelőtte a két navahót, hogy megnyerje Mokacsi jóindulatát. Khasti-tine is az orvul legyilkolt indiánok között volt, akit az övéi - 20 éves kora ellenére - „Öregember”nek neveztek. Mokacsi nem örült a váratlan megmentésnek, gonosztettnek nevezte a navahók megölését. Egy harmadik navaho felderítő nyomát is megtalálták a nihorák, közölték Grinleyvel, hogy vigyázzon jól a skalpjára, mert a túlélő indián mindent látott, s navahók nem hagyják bosszulatlanul társuk halálát.
 
[[Fájl:Az olajkirály II..jpg|bélyegkép|jobbra|Az olajkirály (a II. kötet könyvborítója) Duna International Könyvkiadó, 2012]]
 
* Kilencedik fejezet: '''Az olajtó'''
Polly és Busher beszámoltak a folyékony arany jelenlétéről a ''Gloomy WatersnélWaters''nél. [[Amerikai dollár|Dollármilliók]] heverhettek a tó alatti mélyrétegekben. Valamennyien megérkeztek a nem csak üzletileg csodálatos helyhez. Rex bankár is fellelkesült, a könyvelő akadékoskodó észrevételei azonban bajba sodorták Grinleyt. Busher mentette meg a helyzetet, bár érvelése a [[fizika]] törvényeit figyelmen kívül hagyta, kihúzta bátyját a csávából. Míg a bankár a könyvelővel és Pollyval körüljárta az olajtavat, a két korábbi bandita megbeszélte, hogyan számolnak le a többiekkel. Nem vették észre, hogy egy indián messziről figyelte őket. Miután az adásvételi szerződést aláírták, a bankár kitöltötte megígért csekket. Grinley és Busher megmutatta Rexnek és Brake-nek a barlangot. S míg a mit sem sejtő pénzember és a könyvelő a bejáratot eltorlaszoló köveket pakolta, puskatussal leütötték őket. Nyolc navaho indián rajtaütött - a barlangba zárt üzletemberek tárgyain - éppen osztozkodó rablókon. Öt fehérre számítottak, ezért keresték a hiányzó két embert. Busher - hogy mentse a helyzetet - azt hazudta, hogy leütötték, majd a tóba fojtották az életükre törő társaikat. A navahók az erdőbe hurcolták foglyaikat, és egy tisztáson fához kötözték őket. Harminc nihora harcos Mokacsi vezetésével követte a navahók nyomát, végignézték, hogyan ejtik foglyul a fehéreket, majd utánuk osonva lerohanták az ellenségeiket az erdőben. Mokacsi barátságtalan volt a fehérekkel szemben, őket is kínzócölöphöz fogja kötöztetni, ahogyan az óvatlan Gyorsparipa által vezetett navaho felderítőket is.
 
EkkoribanEkkortájt Winnetou és Old Shatterhand a telepesekkel a közelben járt. Az apacs törzsfőnök kiolvasta a zavaros nyomokból, mi is történhetett az olajtó közelében. Ezután felderítette a terepet, s úgy számolt be a korábban történtekről, mintha ott lett volna. Old Shatterhand egy barlangot keresett, ahol a szélhámosok a hordókat tárolhatták. Miután megtalálták a rejtekhelyet, kiszabadították Mr. Rexet és fogolytársát. A bankár elmesélte, hogyan is kerültek ők összekötözve a barlangba. A nagy fehér vadász felfedte az olajkirály üzelmeinek nyilvánvaló jeleit: [[petróleum]] (és nem [[kőolaj|nyersolaj]]) úszott a víz felszínén, a tó tetején lévő halak egy-két napja pusztultak el, s végül a barlang végébe küldte Mr. Rexet, hogy nézze meg a 40 (már üres) hordót. Csi Szo azt tervezte, hogy kiszabadítja a navaho felderítőket, Old Shatterhand és Winnetou megígérte neki, hogy segítik ebben. A fiatal indián azt is célul tűzte ki maga elé, hogy visszaszerzi Mr. Rex „céduláját”.
 
* Tizedik fejezet: '''A döntő pillanat'''
A nihora felderítők a foglyaikkal keresztüllovagolták az óriási [[préri]]t, majd a ''Chelly folyónálfolyó''nál csatlakoztak a fősereghez. [[Dögkeselyű]]k köröztek felettük, ez vezette nyomra Old ShatterhandotShatterhandet és csapatát. A fehér vadász előrelovagolt és [[Távcső|távcsövével]] derítette fel a terepet. Winnetou a nihora tábor közelébe lopódzott és megállapította, hogy öt tábortűz mellett 300 indián tanyázott a folyóparton, s a harcosok kettős köre vigyázta a megkötözött foglyokat. A telepesek aggodalmaskodtak, hogy kevés a vizük, a hebehurgya kántor elindult, hogy hozzon a folyóból. Ott azonban a nihorák észrevették és elfogták. Mokacsi nem értette az [[emeritus]] beszédét, Polly fordított [[Német nyelv|német]] nyelvről. Bolondnak titulálta Hampelt, akire ezután az indiánok [[Babona|babonás]] tisztelettel néztek, és szabadon járkálhatott a táborban. A kántor elfecsegte, hogy Old Shatterhand és Winnetou is a közelben táborozik a telepesekkel, ezért Mokacsi megelőző támadásra készítette fel az embereit.
 
{{Idézet|Ez a szerencséje - gondolta magában. - Ha megcsalt volna, máris búcsút mondhatna az életének. Persze így is meghal. Elárulta a sápadtarcúakat, és azt hiszi, jutalmul megkegyelmezek neki, de téved. Az áruló még az ellenségnél is gyűlöletesebb.|Mokacsi gondolatai Pollyról, a scoutról (Részlet a regényből: [[Móra Ferenc Könyvkiadó]], 1985, 241. oldal)}}
 
Bicegő Frank felébredt, és a kántort kereste, de nem találta a hálóhelyén, ezért Sam Hawkisszal a keresésére indultak. Droll néni volt az egyik őrszem, akit a nihorák leütöttek, majd lerohanták a bevándorlókat. Old Shatterhand és Winnetou is fogságba estek. A visszatérő Bicegő és Sam még látták, hogyan fosztották ki a táborukat az indiánok, de nem akadályozhatták meg. Mokacsi gőgösen megfenyegette Winnetou-ékat, Old Shatterhand puskája az övé lett. A fehér vadász a nihorák szeme láttára - gúzsba kötött kezével - leütötte a törzsfőnököt, majd az apacs főnök segítségével kiszabadította a társait. Egy ugrásra kész alfőnök sastollát Sam mesteri lövéssel letépte, az indián (a meglepetéstől) nem mert támadást vezényelni. A telepesek is visszaszerezték a fegyvereiket és a lovaikat, majd a fehérek mindannyian elhagyták a tábort. A kántor is ki akarta venni a részét a szabadításból, ő Pollynak adta a bicskáját, így az olajkirály és két cimborája is kiszabadultak. Old Shatterhand ennek hallatára leteremtette Hampelt, ''Két Balkéz''-nek nevezte. Winnetou és Mokacsi párbeszéde után a nihora főnök is belátta, hogy célszerű elszívnia a békepipát volt foglyai vezetőivel.
 
{{Idézet|Én minden embert szeretek, akármilyen a bőre, ha becsületes és tisztességes. És gyűlölök mindenkit, aki gonosz és kegyetlen. De legjobban a háborút gyűlölöm.|Winnetou véleménye az emberekről és a háborúról (Részlet a regényből: Móra Ferenc Könyvkiadó, 1985, 256. oldal)}}
 
* Tizenegyedik fejezet: '''A navahók törzsfőnöke'''
Két nappal később ott, ahol a ''Chelly'' a ''Rio San JuanbaJuan''ba ömlik, hatszáz navaho indián készülődött a nihorák elleni hadjáratra. Nicsa Ini törzsfőnök a feleségével, Elizabethtel és [[németek|német]] származású tanácsadójával, Mohicsóval tárgyalt. Mohicso eredeti neve Thomas Wolf volt, az indiánoknál kapta a Farkas nevet. Arnold Wolf nagybátyja pár harcossal [[antilop]]vadászatra indult, s a visszaúton három fehér lovassal találkozott. Grinley, Busher és Polly híreket hoztak a navahók számára, többek között a foglyul ejtett felderítőikről. Fegyvert, lőszert, élelmet kértek cserébe az [[információ]]kért. Nicsa Ini ellenséges hangon beszélt a fehérekkel, „két nyelvű”, hazug embereknek nevezte őket. Felesége kérésére - aki megtudta, hogy Csi Szo, a fia is fogoly - hallgatta meg a vendégeket.
 
* Tizenkettedik fejezet: '''A végzetes papiros'''
Békepipa elszívása után Grinley elmesélte az általa felfedezett olajforrás történetét, a fogságba esésüket, valamint Khasti-tine és társa halálát: gyilkosuknak Mokacsit nevezte meg. Bizonyságul megmutatta a ''[[San Francisco|San Franciscó-i]]'' bankba szóló utalványt, amit Rex bankártól kapott. Farkas is megvizsgálta a [[csekk]]et, és valódinak tartotta, Nagyvillám rá bízta az őrzését, míg ki nem derül, hogy igazat mondtak-e a sápadtarcúak. Grinley tiltakozott, de Mohicso nem szívott a békepipából, rá nem vonatkozott az adott szó. A három fehér megkapta a kért húst, sőt még díszkíséretet is: a fegyvereket és a lőszereket 6 indián adta át nekik, amikor már messze jártak a navahók táborától. Nics Ini rövid tanácskozás után elindította a seregét a folyóparton lefelé. Egy kémet a három fehér figyelésére küldött, hátha a banditák visszafordulnak, és megpróbálják visszaszerezni a csekket. Ahogyan haladtak a navahók, a túlparton nagy zenebonára lettek figyelmesek, valaki fennhangon [[hangszer]]eket utánzott. Egy pár indián átúszott és elkapta a zajkeltőt: Hampel kántort. A német muzsikus beszámolóját Elizabeth asszony fordította, amiből megtudták, hogy a telepesek és vezetőik a másik oldalon találhatók. Farkas egy pár emberével átúsztatott a bevándorlók csapatához, ahol megtudta, hogy Grinley ölte meg a navaho felderítőket. Az unokaöccsével is beszélt, majd Rex bankárnak visszaadta a csekkjét. Nicsa Ini is átjön a túlpartra, és elszívja a [[Békepipa|kalumetet]] a fehérekkel. Megbeszélték a teendőket, és elhatározták, hogy a gyilkosok meglakolnak, hamarosan itt a leszámolás napja. Old Shatterhand és Csi Szo is megérkeztek felderítő útjukból, a szőke fiút szülei - amennyire az indiánoknál kimutatható - örömmel fogadták. Winnetou még nem csatlakozott, figyelte a nihorák táborát. A terv szerint a ''Téli VíznélVíz''nél csalják tőrbe a nihorákat úgy, hogy talán még a vérontás is elkerülhető lesz.
 
* Tizenharmadik fejezet: '''A viszontlátás előzményei'''
Old Shatterhand ebben a fejezetben részletesen elbeszélte a barátainak, hogy mit tapasztaltak Winnetou-val felderítő útjuk során. Ahogy követték Mokacsi seregét, feltűnő volt, hogy az előttük haladók egyre lassítottak a tempójukon. Bizonyára egy adott helyen be akarták várni a bevándorlókat, hogy ott lecsaphassanak rájuk. Az apacs főnök felfedezte a túlparton ellenkező irányba előrenyomuló navahókat. Ebből arra következtettek, hogy Nagyvillám seregét bizonyára az olajkirály vezette tévútra. Ezután a gázló után [[les (vadászat)|lesben]] álló nihorák táborhelyét cserkészték be. Egy veszélyes [[Torna (sport)|torna]]mutatványnak is beillő sziklamászás után kihallgatták Mokacsi és alvezéreinek tanácskozását. A hallottak megerősítették őket abban, hogy jól mérték fel a lehetőségeket: a ''Téli VíznélVíz''nél állították fel a nihorák a csapdájukat. Visszavonulás után az apacs vezér és barátja megbeszélték a további teendőket arról, hogy a nihorák a saját csapdájukba eshessenek. Winnetou továbbra is a sekély átkelő környékén maradt, hátha Mokacsiék meggondolják magukat, s változtatnak a terveiken.
 
* Tizennegyedik fejezet: '''A csapda'''
Old Shatterhand beszámolója után két navaho felderítőtkémet küldtek ki Grinley és társai elé. A két felderítőt azonban meglepte a három bandita, s az indiánok az életükkel fizettek tapasztalatlanságukért. Az olajkirályékolajkirály és társai követték a navahók és a telepesek nyomát. Közben Grinley azon morfondírozott, hogy vajon megvan-e még a csekk, vagy Rex darabokra tépte. A nyomkövetés közben hangokat hallottak, egy bozótosban a kántor panaszkodott azért, mert Old Shatterhand parancsára - nehogy bajt okozzon - egy fához kötözték. Rex őrizte, aki a banditák jöttére elbújt egy sziklahasadékban. A kántor a bankár rejtekhelyét is elfecsegte, mire a „jószívű” banditák kiszabadították a muzsikust, s helyére Rexet szíjazták. Előtte átkutatták a pénzember zsebeit, s nagy örömükre sértetlenül megtalálták nála a csekket. Miután Grinley és cimborái elnyargaltak, Rex kérlelte a kántort, hogy szabadítsa ki, mire az ezt csak késlekedve tette meg.
 
Winnetou javaslatára, a vérontás[[vér]]ontás elkerülése végett, módosítottak a terveiken. Ötszáz navaho hátulról megkerülve bekerítette a nihorákat, száz pedig Winnetou rendelkezésére állt, ők szemből támadtak a fehérekkel közösen. Mokacsi egy óriási szikla mögé bújva várta az ellenséget, de Old Shatterhand felfedezte a rejtekhelyét, s figyelmeztette, hogy bekerítették a nihorák seregét, a teljes megsemmisülés vár rájuk. A nihorák üvöltöttek félelmükben, amikor a ''Téli Víz'' kiszáradt medrében észrevették a hátukba került navahókat. Mokacsi szerint [[Manitu|Nagy Manitou]] ellenük fordult, ezért letette a puskáját a földre. [[Párbaj]]t javasol a két fél legkiválóbb harcosainak részvételével. Old Shatterhand viszont tanácskozásba hívta, Bölény még a fegyverét is magával hozhatta. A megbeszélés vége méltányos [[béke]] lett, az indiánok elásták a csatabárdot. Mindezt a békepipa elszívása szentesítette.
 
* Tizenötödik fejezet: '''A büntetés'''
Rex elpanaszolta Old Shatterhandnek, hogy nemrég az olajkirály erőszakkal elvette tőle a csekket. A folyó túlsó partján lehetnek, mert ''[[San Francisco|San Franciscóba]]'' indultak. Nagyvillám is a banditák után indult húsz emberével, hogy megbosszulja a felderítői halálát. A kántort a navahók egy fához kötözték a táborukban, nehogy ismét baj forrása legyen. Mokacsi húsz nihorával, Winnetou és fehér testvére tíz navahóval indult Grinleyék nyomában, hogy teljessé váljék a [[Tórusz|gyűrű]] a gonosztevők körül. A bevándorlók Farkas közbenjárására földet kaptak Nicsa Initől, sőt [[szerszám]]okra, [[Ló|lovakra]], [[Szarvasmarha|tehenekre]] is számíthatnak a nagylelkű indiánvezértől. Még a kunyhóépítésben is segíteni fogják őket a navahók.
 
Grinley, Busher és Polly először a ''[[Colorado (folyó)|Colorado]]'' felé lovagolt, de aztán megálltak a ''Téli Víz''nél, hogy megnézzék, mi lesz az indiánok közötti csata sorsa. Egy leshelyen várakoztak, amikor Polly meglepte - az éppen a scout sorsáról beszélgető - testvérpárt. Grinley Lefogta, Busher pedig a korábbi szövetségesük [[mellkas]]ába döfte a kését. Ezután a két gyilkos nem várakozott tovább, indultak „Frisco” felé. Az üldözők azonban már csak öt percre voltak tőlük. Amikor Old Shatterhand és Winnetou rábukkantak Polly [[Halál|holttestére]], akkor Busher észrevette az üldözőket. Egy bozótosban menekültek tovább, abban bízva, itt nyomukat vesztik. Nagyvillám rábukkant a két fiatal felderítő holttestére, a gazfickók - szerencsétlenségükre - pont errefelé menekültek. A törzsfőnök felpattant az olajkirály mögé, és meg[[skalp]]olta: [[haj]]astul letépte a bőrt Grinley fejéről. A borzalmas sikolyra Busher Nicsa Inire lőtt, de a bátyját találta nyakon, majd a kínzócölöptől való félelmében [[Öngyilkosság|öngyilkos]] lett. Az indiánok a két navaho felderítőt két magas kőhalom alá temették, a gonosztevőket Nagyvillám parancsának megfelelően - ott hagyták a bozótosban: hogy a keselyűk végezzenek velük. (Sam Hawkins titokban eltemette Grinleyt és Bushert.)
 
Végül a ''[[Vadnyugat]]'' hősei kipihenték a kalandokat, néhány hetet a navahók földjén, sátraiban, [[wigwam]]jaiban töltöttek a ''Rio de Chaco'' mentén. Bicegő Frank és Hampel kántor hazatértek ''[[Németország|fatornyos hazájukba]]''.
 
{{cselekmény vége}}