„A vadon szava (regény)” változatai közötti eltérés

A történet 1897 őszén kezdődik. Buck, a jól megtermett, vastag bundájú négyéves kutya kényelmesen él a kaliforniai verőfényes Santa Clara-völgyben Miller bíróval és családjával. Bár nem elkényeztetett szobakutya, napjait úgy éli, mint egy elégedett arisztokrata. Egy nap Manuel, a bíró egyik segédkertésze elrabolja Buckot és eladja, hogy szerencsejátékban szerzett adósságát visszafizesse. Buckot Seattle-be szállítják. Útközben sem inni, sem enni nem adnak neki. A vasúti alkalmazottak ingerlését egyre növekvő dühvel fogadja. Amikor végre kiengedik a ketrecéből, Buck rátámad a vörös szvetteres férfira, aki válaszul kegyetlenül megbotozza. Buck egy életre megtanulja, „hogy nincs semmi esélye, ha az embernek fütykös van a kezében”. Buckot François andés Perrault, a két francia-kanadai futárpostás veszi meg. Alaszkába viszik és betanítják szánhajtó kutyának. Buck megfigyeli a kutyafogat többi tagját és gyorsan rájön, hogyan kell túlélni a csontfagyasztóan hideg téli éjszakákat. Spitz, az alattomos vezérkutya hamarosan múlhatatlan gyűlöletet vált ki belőle és örökös vetélytársává válik. Spitz is megérzi Buckban a veszélyes ellenfelet, és egy alkalmat sem mulaszt el, hogy belekössön. Buck végül is egy ördögien heves összecsapásban leteríti Spitz-et, és az ádáz harcot addig meredten néző kutyafalka bezárja a gyűrűt Spitz körül és megölik. Buck ezután átveszi a vezérkutya szerepét.