A [[ELTEEötvös Loránd Tudományegyetem|budapesti tudományegyetemen]] tanult, itt doktorált államtudományból (1920) és jogtudományokból (1921). Az egyetem elvégzése után a politikai pályát választja. 1923-ban [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] miniszterelnök személyi titkára, majd a miniszterelnökség nemzetiségi és kisebbségi osztályán fogalmazó volt. 1927-től a Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumban dolgozott, majd az Országos Társadalombiztosítási Intézet aligazgatója, igazgatója, igazgatási főosztályvezetője volt. Törvények (pl. az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvény, 1928) kidolgozója. 1935–1938 között meghívott szakelőadó a budapesti[[Budapesti műszakiMűszaki egyetemenés Gazdaságtudományi Egyetem|Budapesti Műszaki Egyetemen]]. [[Teleki Pál]] miniszterelnök megbízásából a miniszterelnökségen dolgozott 1939–1940-ben.
1940–1944 között egyetemi tanár a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári tudományegyetemen]]. Különbözö tisztségeket is vállalt, így 1941–1942-ben az újonnan alapított közgazdaságtudományi kar dékánja, az egyetemi tanács elnöke, 1942–1943-ban pedig rektor volt. A második világháború után [[Mindszenty József|Mindszenty esztergomi érsek]] bizalmasa volt. 1948-ban kivándorolt az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba. 1949–tól1949-től haláláig a milwaukee-i Marquette Egyetemen a szociológia tanára volt.
