„I. Balduin latin császár” változatai közötti eltérés

Az új császárság feudális állam volt, mely hercegségekre oszlott. Alkotmánya szerint a császárnak kevés hatalma volt, döntéseit helyben kellett hagynia legfőbb hűbéresei tanácsának is, akik a hadműveleteket is vezették.<ref>Runciman (1978), Vol. 3, p. 125.</ref> Balduinnak, mint császárnak saját birtoka Konstantinápoly és környéke (mind [[Ázsia|Ázsiában]], mind [[Európa|Európában]]), illetve [[Lémnosz]], [[Khiosz]], [[Leszbosz]] és [[Ténosz]] szigete volt, a hűbéreseknek szánt területek azonban még [[Görögország|görög]] kézen voltak. [[Trákia|Trákiát]] és [[Thesszália|Thesszáliát]] kellett biztosítani, ám ekkor majdnem polgárháború tört ki Balduin és Montferrati Bonifác, a sikertelen császárjelölt között, mert ez utóbbi saját szakállára akarta megszerezni és függetlenné tenni a [[Thesszalonikéi Királyság]]ot. Amikor Balduin hadai a vitás város ostromára indultak, Bonifác megtámadta [[Edirne|Adrianopoli]]t, amit a császár kormányzója vezetett. A háború kitörését végül a [[blois]]-i gróf és Dandolo dózse közbenjárása akadályozta meg. Bonifác beleegyezett, hogy bár ő lesz a Thesszáliát megszerző csapatok vezére, új „országa” császári hűbérbirtokká lesz.