Wikipédia

„Lengyelország a területi széttagoltság korában” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
14. sor:
[[Fájl:Ustawa sukcesyjna Bolesława Krzywoustego.jpg|thumb|left|300px|Lengyelország felosztása Ferdeszájú Boleszláv végrendeléte szerint
{{jelmagyarázat|crimson|''Princeps'' tartományai}} {{jelmagyarázat|sandybrown|Nyugati Pomeránia - ''princepssel'' ellenőrzött Lengyelország hűbérbirtoka}} {{jelmagyarázat|indigo|II. Ulászló tartománya}}{{jelmagyarázat|darkslategray|IV. Boleszláv tartománya}}{{jelmagyarázat|seagreen|III. Mieszko tartománya}}{{jelmagyarázat|palegreen|Sandomierzi Henrik tartománya}}{{jelmagyarázat|lightpink|Salomea özvegy királyné földjei}}]]
A lengyel fejedelemség megoszlott tartományokra. A legidősebb Piast lett a ''senior'' (''princeps''; a halála után a következő legidősebb lett a senior), övé volt [[Kis-Lengyelország]], [[Pomerániai vajdaság|Keleti Pomeránia]] és azokat a tartományokat összekapcsoló földök ([[Kalisz (település)|Kalisz]] és [[Sieradz]] környékei). Az első volt''senior'' '''[[II. Ulászló lengyel fejedelem|II. Száműzött Ulászló]]''' (''Władysław II Wygnaniec'') volt, aki szintén megkapta [[Szilézia|Sziléziát]] és Lubusi földöt (kb. mai [[lubusi vajdaság]] területén). A Ferdeszájú Boleszláv második fia, '''[[IV. Boleszláv lengyel fejedelem|IV. Göndörhajú Boleszláv]]''' (''Bolesław IV Kędzierzawy'') megkapta [[Mazóvia|Mazóviát]], a harmadik, '''[[III. Mieszko lengyel fejedelem|Öreg Mieszko]]''' (''Mieszko III Stary'') – a nyugati [[Nagy-Lengyelország]]ot. Kezdetben Salomea özvegy-királyné is megkapta a saját területet meg is kapta (földök [[Mazóvia]] és [[Kis-Lengyelország]] között, fővárossal Łęczycában), de halála után (1144) Száműzött Ulászló átvette azt.
 
== ''Senioratus'' kora ==
A Ferdeszájú Boleszláv fiai már az új rendszer elejétől fogva meg nem voltak elegedve. Mindenek előtt, II. Ulászló egyeduralomra törekedett és erővel akarta kikényszeríteni engedelmességet az öccseitől.<ref>R. Grodecki ''Dzieje Polski średniowiecznej'', 160. oldal</ref> A ''princeps'' törekvészeivel ellenkeztek főurak és egyházi meltóságok. 1146-ban az öccsei elfoglalták [[Krakkó]]t,<ref>S. Szczur, ''Historia Polski – średniowiecze'', 132-133. oldalok</ref> és a ''princepsnek'' Németországba kellett menekülnie (azért a kesőbbi előneve - Száműzött), ahonnan indított kísérleteket, hogy visszaszerezze a hatalmát. E kísérletek okozták, hogy két német uralkodó - [[III. Konrád német király]] (1146) meg [[I. Frigyes német-római császár|Rőtszakállú Frigyes császár]] (1157) - betörte Lengyelországot<ref>''Dzieje Polski średniowiecznej'', 168., 171-173. oldalok</ref>. Ez a második betörés következtében, a többi testvérek elismerték a császár fennhatóságát, de Száműzött Ulászló nem szerezte vissza a hatalmát; meghalt 1159-ben.
 
A II. Ulászló száműzése után, IV. Göndörhajú Boleszláv lett a ''princeps'', aki elfoglalta Sziléziát is; Öreg Mieszko megkapta a keleti Nagy-Lengyelországot Gnieznóval, a Ferdeszájú Boleszláv negyedik fiának pedig, '''Henriknek,''' a ''seniori'' tartományból Göndörhajú Boleszláv kiosztotta a [[Sandomierz]]i Földöt a ''seniori'' tartományból (azért Henriket ''Sandomierzi''nek nevezik). 1163-ban<ref>''Historia Polski – średniowiecze'', 136. oldal</ref> a ''princeps'' átengedte Sziléziát II. Ulászló fiainak – '''I. Magas Boleszlávnak''' (''Bolesław I Wysoki'') és '''[[IV. Mieszko lengyel fejedelem|Görbelábú Mieszkónak]]''' (''Mieszko IV Plątonogi''), 1166-ben pedig Sandomierzi Henrik, akinek nem volt fiai, ráíratta a tartományát '''[[II. Kázmér lengyel fejedelem|Kázmérnek]],''' a legfiatalabb öccsének, aki már a Ferdeszájú Boleszláv halála után született. De Kázmér nem az egész tartományattartományt vette uralma alá – a részét a bátyjai foglalták el.
 
A Göndörhajú Boleszláv halála után (1173), a legidősebb előélő testvére, azaz Öreg Mieszko, lett a ''princeps''. Az uralkodása Krakkóban 1177-ig tartott – főurak döntötték meg, akikés átengedték a hatalmat [[II. Kázmér lengyel fejedelem|Kázmérnek]], amivel megszegték a ''senioratus'' elveit, mert Kázmér a legfiatalabb volt a testverei közül.<ref>''Dzieje Polski średniowiecznej'', 183. oldal</ref>. Ez az uralkodó ismerős az '''II. Igazságos Kázmér''' néve alatt ismerős (''Kazimierz II Sprawiedliwy''). Öreg Mieszko átvette a hatalmat Nagy-Lengyelországban és megalapította az ottani Piast-dinasztia ágát.
 
1186-ban Igazságos Kázmér átengedte Mazóviát. A halála után (1194) a legidősebb fia, '''[[I. Leszek lengyel fejedelem|Fehér Leszek]]''' (''Leszek Biały'') lett a ''princeps'' és a mazóviai fejedelem. Leszek elvesztette Krakkót 1198-ben, amikor Öreg Mieszko visszatért oda. Mieszko meghalt 1202-ban és az utódja Krakkóban a fia lett – '''[[III. Ulászló lengyel fejedelem|Hosszúlábú Ulászló]]''' (''Władysław Laskonogi''), aki ezenkívül uralkodott Nagy-Lengyelországban. 1206-ban elűzték Krakkóból, visszatért pedig Fehér Leszek, aki 1227-ig ott uralkodott (szünetekkel 1210-11 között és 1225-ben).
 
Abban az évben az egymás között vitatkozó fejedelmek: mazóviai ('''[[Konrád lengyel fejedelem|Konrád]],''' Leszek öccse), sziléziai ('''[[I. Henrik lengyel fejedelem|Szakallás Henrik]]''' (''Henryk Brodaty''), Száműzött Ulászló unokája), krakkói (Leszek) és nagy-lengyelországi ('''Władysław Odonic,''' Hosszúlábú Ulászló unokaöccse, sikeresen harcoló hatalomért a nagybátyja ellen) találkoztak Gąsawa falúban, a [[Kujávia]] és [[Nagy-Lengyelország]] határán. Leszek, mint a ''princeps'', szándékozta átadni Nagy-Lengyelországot Hosszúlábú Ulászlónak és visszahelyezni saját uralmát Pomerániában. Azért '''Świętopełk''' pomerániai fejedelem (Leszek formális helytartója [[Gdańsk]]ban, nem származott Piast-dinasztiából), valamint Władysław Odonic veszélyeztetettnek érezték magukat. A találkozásban LeszekLeszeket meggyilkoltmeggyilkolták, HenrikHenriket pedig sebesült voltaksebesítették, amivel gyanúsították épp Świętopełk és Odonic embereit gyanúsították. Fehér Leszek volt az utolsó krakkói fejedelem, akinek fennhatóságát minden többi fejedelem ismerte el – a halála jelentette a központi hatalom végét Lengyelországban. Egyes tartományok tovább feloszlottakoszlottak, mert mindegyik uralkodójának is volt néhány fia, akit kellett földdel ajándékozni – nem volt pedig semmi felettes intézmény.
 
== A legnagyobb széttágoltság kora ==
35. sor:
|[[Fájl:Leszek Czarny.jpg|145px|thumb|Fekete Leszek]]
|}
A Leszek halála után a hatalmat Krakkóban átvettek: Hosszúlábú Ulászló, Szakallás Henrik, Mazóviai Konrád (2-szer) és '''[[II. Henrik lengyel fejedelem|Jámbor Henrik]]''' (''Henryk Pobożny'', Szakallás fia, 2-szer). 1227-43 között ezeknek a fejedelmeknek uralkodásai tartottak átlagosan 2 éveévet tartottak. A legsúlyos esemény ebben az időszakban volt1241-ben atörtént tatárok megrohanásameg, akikamikor 1241-bena tatárok betörtek a déli Lengyelországba, hogy megakadályozzanak a lengyel fejedelmeknek segíteni Magyarországnak. A tatárok meghámozták [[Sandomierz]]et és [[Krakkó]]t, azután beléptek egészen a nyugati Sziléziába, ahol a [[legnicai csata|legnicai csatában]] szétzúzzákszétzúzták a lengyel-cseh-[[Német Lovagrend|lovagrend]]i hadsereget meg megölték Jámbor Henrik fejedelmet. Azután Morvaországon keresztül átmentek Magyarországra.
 
Jámbor Henrik nemcsak Krakkó, hanem Nagy-Lengyelország és Szilézia fejedelme is volt. A halála következtébensorán a hatalmat Nagy-Lengyelországban átvették Władysław Odonic fiai vették át – elsőként '''Przemysł I''' (1241-57), azután '''Jámbor Boleszláv''' (''Bolesław Pobożny'', 1257-79). Boleszláv elvette [[IV. Béla magyar király]] lányát – [[Boldog Jolán|Jolánt]], aminek célja a csehellenes szövetség volt. Szilézia pedig még szétdarabolta magát apró fejedelemségekre, amelyek már nem számoltak a lengyel politikában.
 
1243-ban átvette a hatalmat Krakkóban '''[[V. Boleszláv lengyel fejedelem|V. Szemérmes Boleszláv]]''' (''Bolesław V Wstydliwy'', Leszek Biały fia) átvette a hatalmat Krakkóban. 1247-ben elvette IV. Béla idősebb lányát – '''[[Szent Kinga|Kingát]].''' A szövetség keretében a Boleszláv hadserege segített magyaroknak a harcban a csehek ellen (1253, 1260, 1270), ezenkívül Boleszláv békítette Bélát a fialfiával, [[V. István magyar király|Istvánnal]] (1266). A magyarok pedig elkezdték a nagymértékű sóbányászatot a [[Wieliczkai sóbányák|wieliczka]]i bányákban, ami lett komoly bevételek forrásává lett a Kis-Lengyelország és azután Lengyelország uralkodóinakuralkodói számára meg lehetővé tette a Krakkó fejlődését. A sóbevételek többektöbbiek között pénzt adtak a harcra Lengyelország egyesüléséértegyesülése célján. De amikor meghalt V. István meghalt (1272), a magyar-lengyel szövetség széthullott – Boleszláv megkötött szövetséget [[II. Ottokár cseh király|II. Přemysl Ottokárral]], cseh királlyal.
 
1259-60 között Lengyelországot megint megrohanták a tatárok – akiknek ezúttal segítettek a [[halics]]i oroszok.
 
Boleszláv meghalt 1279-ben. Az utódja Krakkóban és Sandomierzben '''[[II. Leszek lengyel fejedelem|Fekete Leszek]]''' (''Leszek Czarny'') lett – a Mazóviai Konrád unokája, akit Boleszláv örökbe fogadta (Boleszlávnak nem voltak gyerekei, mert letett tisztaság fogadalmát – azért az előnéve: Szemermés). A Leszek halála után (1288) kitörtek harcok Krakkóért, aminek következtében a krakkói fejedelemfejedelemmé '''[[IV. Henrik lengyel fejedelem|Törvényes Henrik]]''' [[wrocław]]i fejedelem lett (''Henryk Probus/Prawy'' – Jámbor Henrik unokája).
 
== II. Przemysł és Łokietek Ulászló. Az állam egyesítése ==
53. sor:
Szintén 1279-ben meghalt Jámbor Boleszláv nagy-lengyelországi fejedelem. Az utódja '''[[II. Przemysł lengyel király|II. Przemysł]]''' lett – I. Przemysł fia. Amikor 1290-ben gyermektelenül meghalt Törvényes Henrik fejedelem, felosztotta a földeit külön fejedelmek közé. Kis-Lengyelországot épp II. Przemysł kapta meg. De a nagy-lengyelországi fejedelem kiment Krakkóból még ebben az évben, elvette pedig a [[II. Boleszláv lengyel király|Bőkézű Boleszláv]] koronáját. Krakkóba viszont '''[[II. Vencel cseh király]]''' jött meg és a korabeli Csehország hatalma révén megszerezte a főúrak támogatásukat. II. Przemysł nem ismerte el Vencelt Kis-Lengyelország uralkodójának és törekedett az elmozdítására. Ennek érdekében szövetségeket kötött többi fejedelmekkel – többiek között volt [[kujávia]]i és sandomierzi, jelenleg [[łęczyca]]i és [[sieradz]]i fejedelemmel, '''[[I. Ulászló lengyel király|Łokietek Ulászlóval]]''' (''Władysław Łokietek''<ref>A ''Łokietek'' előnév szó szerint jelenti, hogy ''kis [[rőf]]'' (hosszmérték).</ref>). Łokietek volt Fekete Leszek mostohaöccse, aki uralkodott [[Sieradz]]ban és a Törvényes Henrik halála után szintén Sandomierzben, a II. Przemysł engedelmével. 1291-ben II. Vencel kiűzte őt Sandomierzből és Łokietek csak [[Sieradz]]ban és [[Łęczyca|Łęczycában]] uralkodott (ma – a városok [[Łódź]] környékén).
 
1294-ben, a II. Mściwój pomerániai fejedelem halála után, II. Przemysł Keleti Pomerániát is engedte át. A Nagy-Lengyelország és Keleti Pomeránia egyesítése tette Przemysłet a legerősebb lengyel fejedelemmé, ami késztette őt koronázásra. Az [[Poznań]]ban ment végbe 1295-ben. Ilyen erős helyzet nem tetszett a [[Brandenburg]] uralkodoinak, akik megszervezték a sikeres merényletet a király ellen 1296-ben. Így kihúnyt a nagy-lengyelországi Piastok ága, amelyt elkezdte Öreg Mieszko.
 
A Przemysł halála után Nagy-Lengyelországot és Pomerániát Łokietek Ulászló foglalta el, akiket 1299-ben megint II. Vencel űzte ki. Így, Vencel meghódította majdnem egész lengyelországi területet (Mazóvia és nyugati Szilézia nélkül), azért 1300-ban koronáztatta magát lengyel királlyá. AsajátA saját hatalmat Lengyelországban II. Vencel alapított a maga áltál bevezetett ''starosta'' hivatalára, ami jelentősen tökéletesítette a közigazgatást. Még a [[Přemysl-ház]]nak kedvetlen krónikaírók kiemelik, hogy az egész országban jelentősen megjavult közbiztonság és megnővekezett a bevétel az államkincsba. A ''starosta'' hivatala pedig máig tartott el – most ez a járás ügyvezetőjének a néve.
 
II. Vencel szintén megszerezte a fiának a magyar trónt. Ez nyugtalanította a szomszédait, akik támogatták a Vencel ellenségeit. Többiek között, a segítséget az orosz és magyar főúraktól (pl. [[Aba Amadé]]től) Łokietek Ulászló kapta meg, aki 1304-ben visszaszerezte Sandomierzet. Sőt, 1305-ben meghalt II. Vencel és az utódja Lengyelországban [[Vencel magyar király|III. Vencel]], a fia, lett, akit viszont 1306-ban meggyilkolták [[Olmütz]]ban. Ez lehetővé tette, hogy Łokietek átvegye a hatalmat Krakkóban és azután Kujáviában meg Keleti Pomerániában. Nagy-Lengyelországban uralkodott [[Głogów]]i Henrik fejedelem (Nyugati Sziléziából), Łokietek ellensége; a halála után (1309) kitörtek a harcok, ezeknekamelyek a következtébensorán ezt a tartományt Łokietek el is foglalta (1314).
 
Így Łokietek meghódította ezeket a tartományokat, amelyeket 15 évvel ezelőtt a II. Vencel hatalmábahatalma alá kerültek. Azért elkezdett törekedést a lengyel korona megszerzésére. [[XXII. János pápa]] elismerte a Łokietek jogait, érvénytelenítette a [[Luxemburgi-ház]] igényeit ([[Přemysl-ház]] utódjai Csehországban) és 1320. január 20.-án Łokietek Ulászló koronáztatta magát lengyel királlyá, befejézve a területi széttagoltság időszakát.
A széttagoltság hosszú időszaka hozzájárult ehhez, hogy az emberek erősebb kapcsolatot éreztek a saját tartománnyal mint az egész országgal és inkább a tartományát kész voltak védeni, mint a lengyel államot. Nővekedett a főúrak és egyházi meltóságok jelentése. Az erős központ hiánya és külön fejedelmek közötti közréműködés hiánya nemcsak ezt okozták, hogy Lengyelország elvesztett a terület nagy részeit, de szintén csökkent az uralkodók kedvük az állam nagyítása iránt. A széttagoltság időszakában önállósultak a pomerániai fejedelemségek (a nyugati a brandenburgi hatások alá került, a keletit 14. század elején hozzákapcsolta a [[Német Lovagrend|lovagrend]]i állam). Brandenburg elfoglalta a lubusi földöt, a sziléziai fejedelemségek viszont a cseh királyság hatásai alá kerültek. Mazóvia fennmaradt a Lengyelország hűbéri országa, de úgyis önálló ország (egy idő alatt szintén széttagolt) egészen 1526-ig.
 
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelország_a_területi_széttagoltság_korában”