„I. Sápúr szászánida király” változatai közötti eltérés

| édesapa = I. ArdashírArdasír király

| halálozási hely = [[BishapurBisápúr]]

'''I. Sápúr''' ([[215]]? – [[273]]. [[április]]a) [[I. Ardasír]] fia, a [[Szászánida Birodalom]] királya ([[240]] – [[273]]) volt. Folytatta az apja által megkezdett hódításokat, megszerezte [[Baktria|Baktriát]] és Kasant, számos hadjáratot vezetett Róma ellen. Mélyen behatolt a [[Római Birodalom]] területére, meghódította [[AntiochiaAntiokheia|AntiochiátAntiokheiát]] Szíriában ([[253]] vagy [[256]]) és legyőzte a római császárok közül [[III. Marcus Antonius Gordianus római császár|III. Gordianust]], [[Philippus ArabusArabs római császár|Phillipus Arabs]]t és [[Valerianus]]t. Ez utóbbit az [[Edesszai csata]] során [[259]]-ben foglyul ejtette. I. Sápúr diadalait a lenyűgöző [[Naks-i-Rosztam]]-i domborműveken örökítették meg, valamint egy monumentális sziklafeliraton perzsa és görög nyelven [[Perszepolisz]] közelében.

Sápúr uralmának idejéből fennmaradt egy feljegyzés a perzsa hadjáratokról, amely végre nem római, hanem perzsa szemszögből készült. Egy Sápúr tetteit megörökítő hosszú feliratról van szó. A szöveget egy ma Kaábeji Zardust („Zoroaszter kockája”) néven ismert akhaimenida kori torony kőfalába vésték Naks-i-Rosztamban. Három nyelven készült, szászánida (közép perzsa), párthus és görög nyelven, és a szászánida kor egyik legjelentősebb történelmi forrása. A király teljes címeinek felsorolásával kezdődik. Ardasír csak az árják királyainak királya volt, míg Sápúr már a nem árjáké is, ami arra vall, hogy nagy kiterjedésű, nem árja területeket is meghódított. Sápúr feliratának nagy része a rómaiakkal vívott csatáit beszéli el. Első győzelmeit [[III. Marcus Antonius Gordianus római császár|III. Gordianus]] és [[Philippus Arabs római császár|Phillipus Arabs]] római császárok felett aratta. Az ütközetre [[244]]-ben, szászánida területen került sor, nem messze [[Ktésziphón]]tól, ez is mutatja mekkora területeket vesztettek el a perzsák Sápúr trónra kerülése után, amikor a rómaiak visszahódították [[Harrán]] és [[Niszibisz]] városát. A perzsák döntő vereséget mértek a rómaiakra, a római császár is meghalt. Sápúr a perzsa győzelmet szikladomborművön örökítette meg, a reliefet új fővárosa, [[Bisápúr]] („Sápúr kiválósága”) mellett, egy folyó szurdokának két szemközti falába vésette. Új elem a lovak között térdelő római figurája, aki esdekelve nyújtja kezét a király felé, s akiben Philippus ArabusArabs könyörgő alakja jelenik meg. A domborműnél ekkor már egyetlen jelenetet nem láttak elegendőnek arra, hogy kifejezze Sápúr győzelmének jelentőségét, ezért a központi jelenetet a szászánida lovasságot és az adófizetőket ábrázoló kiegészítő képekkel keretezték. A két dombormű témája és kompozíciója hasonló: a király előtt térdeplő alak Philippus Arabs, a ló horpaszánál álló figura, akinek Sápúr kezét a markába szorítja [[Valerianus]], a király lova eközben az ifjú Gordianus testén tapos.

Az [[Armenia Magna|Armenia]] feletti hatalom kérdése továbbra is gyakran szolgált ürügyül a háborúskodásra. Sápúr feltehetően szerepet játszott az arméniai király megöletésében. A meggyilkolt király fia Rómába menekült. A következő hadjáratra [[256]]-ban került sor, s ez ismét fényes perzsa győzelmet hozott. A perzsák elfoglalták Arméniát és mélyen benyomultak Szíriába. Bevették a Római Birodalom keleti fővárosát, „Kelet szépséges koronáját”, az [[Orontész]]-parti [[AntiochiaAntiokheia|AntiochiátAntiokheiát]]. A perzsák eltanulták a rómaiaktól az ostrom fortélyait, és egy óriási faltörő kost építettek, azzal döntötték le Antiokheia falait. Az ostrom után szétszedték a szerkezetet, és visszavitték magukkal egészen [[Harrán]]ig, s ott hevert egészen addig, míg száz évvel később [[I. Constantinus római császár|Constantinus]] újból összeszereltette és felhasználta ellenük. Sápúr harmadik Róma elleni hadjárata volt az utolsó és egyben a legsikeresebb. Legjobb leírását a szászánida király maga fogalmazta meg. Valerianus császárnak és seregének összeomlásával és fogságba esésével [[Szíria]] és [[Kappadókia]] ki lett szolgáltatva a szászánida hadaknak. Antiokheia lakói biztosra vették, hogy Valerianus képes megállítani a perzsákat, s az utcákon sétálgattak, amikor a perzsák rajtuk ütöttek.

Sápúr toleráns ember hírében állott, aki engedélyezte a sokféle vallási kisebbségnek, a keresztényeknek, zsidóknak, buddhistáknak, hogy vallásukat szabadon gyakorolják birodalmában. Ő maga [[MániMani]] próféta aktív támogatója volt, aki a király trónra kerülésének idején kezdte meg vallási tevékenységét. Mani megtérítette a király két bátyját, így hatalmas pártfogókra tett szert. Maga Sápúr megmaradt [[Zarathustra]]-hívőnek, de mélyen hatott rá Máni tanítása, aki azt hirdette, hogy az ő vallása a zoroasztriánus, keresztény és buddhista tanok beteljesedése. Talán abban a reményben, hogy olyan vallásra talált, amely képes lenne országának népeit egységbe fogni. Sápúr engedélyezte Maninak, hogy birodalmában szabadon járjon, s hirdesse tanait. Mani szerint Sápúr Bisápúrban halt meg. Halálának időpontja kérdéses, vagy 270, vagy 273.

|előző= [[I. Ardasír szászánida király|I. Ardasír]]

|következő= [[I. Hurmuz szászánida király|I. Hurmuz]]