„Sziléziai felkelések (1919–1921)” változatai közötti eltérés

| dátum = 1919. augusztus 16. – -24.

'''Sziléziai felkelések''' - három fegyveres konfliktus Felső [[Szilézia|Sziléziában]], amely lezajlott a lengyel állam újjáépítésékor az [[első világháború]] után 1919. és 1921. évek között. A konfliktusok szörösen össze voltak kapcsolva a sziléziai területi népszavazással (1921. március 20-a.), amely döntötte, hogy Felső Szilézia Németországhoz vagy Lengyelországhoz tartozni fog-e.

A Németország kapituláció után a helyzet Felső Sziléziában nagyon feszült lett. A német közigazgatás szétbomlása és a berlini forradalom miatt a lengyel népesség Sziléziában hamarosan elkezdett szervezni néptanácsokat (1918. novemberétől) meg más lengyel szervezeteket és pártokat. A német hatóság próbált akadályozni, kiadva megfelelő intézkedéseket kiadva és erősítve hadierőket erősítve. A német népesség saját militáris csapatait szervezett, ún. ''Freikorpse''. 1919. január 13-án a hatóság kihírdette az ostromállapotot Felső Sziléziában, erévén megszüntethetett személyi sérthetetlenséget, a hadsereg csinálhatott házkutatásokat és letartoztathatott lengyel személyiségeket. Megtiltottak összehívni lengyel népgyűléseket, bevezették a kijárási tilalmat. Ilyen állapot fél évig tartott.

| dátum = 1920. augusztus 19. – -25.

| dátum = 1921. május 2. –- július 5.

1919. augusztus 15-én reggelen egy [[mysłowice]]i bánya kapúja előtt kb. 3 ezer sziléziai munkás gyűlt össze a feleségeivel és gyerekeivel, hogy vegyék az illetményeit. A német igazgatóság folyton halasztotta a kifizetés időpontját és csak kb. 13-kor elkezdett bebocsátani munkáscsoportjait. Hosszú várakozás miatt felháborozott tömeg behatolt a bánya udvarába, erre a ''Grenzschutz'' osztagja tüzelt: 7 bányász, 2 nő és egy 13-éves fiú elesett.

Augusztus 15-16-án a németek váratlanul letartoztatták a felsősziléziai POW<ref>''Polska Organizacja Wojskowa'' - Lengyel Hadszervezet, 1914. augusztusában [[Józef Piłsudski]] által megalakított szervezet; eleinte az orosz megszálló ellen harcolt, azután Galíciában, Nagy-Lengyelországban és Sziléziában a többi megszállók ellen is.</ref> néhány parancsnokait, akiknél megtalálták a dokumentumokat, amelyek tánuskodták, hogy készül a felkelés. Ebben a helyzetben POW kiadta a parancsot, hogy a felkelés augusztus 17-én kezdődjen el. A felkelők kiindultak Cieszyni Sziléziából és harcoltak a volt német-osztrák és német-orosz határnál fekvő területen (Pszczyna, [[Wodzisław Śląski]], [[Tychy]], [[Katowice]], [[Bytom]], [[Tarnowskie Góry]]). Augusztus 24-én a felkelés parancsnoksága, látva, hogy nincs esély több muníciót szerezni, hogy segítség Lengyelországból nem jön és hogy a németek összevonnak nagy erősítést, abbahagytatta a harcokat.

1920. augusztus 19-én a felső-sziléziai népvezető, '''Wojciech Korfanty,''' összehívott a harcra németek ellen. Éjszakán kitört a felkelés és elkezdődött az általános sztrajk. Augusztus 20-a és 25-e között a felkelők elfoglalták Felső Szilézia kb. 1/3-át. Nem próbálták elfoglalni a legnagyobb városokat, mert ott az antanti osztagok állomásoztak.

Augusztus 24-én a Felsősziléziai Szövetséges KormányozóKormányzó és Népszavazási Bizottság megparancsolta feloszlatni a német biztonsági rendőrséget (''Sipo''), azért a felkelés főparancsnoksága döntötte, hogy végeznie kell a műveleteket, ami a következő napon történt meg. Ily modon megvalósult a lengyelek fő követelménye. A 2. felkelés után a felszámolt német biztonsági rendőrség helyére a Bizottság létrehozott ''Abstimmungspolizei'' (''Apo'' – népszavazási rendőrség) névű vegyes lengyel-német csapatokat. Megigérte is bűntetni a lengyelellenes támadások tetteseit. A lengyelek pedig hivatalosan megparancsolták feloszlatni a felsősziléziai POW-t és összehívtak a sztrajk befejezéséhez.

A népszavazás Felső Sziléziában lefolyott 1921. március 20-án folyott le. A szavazásra jogosultjogosulva szintén azok a személyek voltak, akik születtek a népszavazási terület belsejében, de már nem éltek ott (hasonlóan, mint egy év korábban a népszavazásban Warmiában és Mazúriában). Az volt a lengyel ajánlát, mert a lengyel hatóság akarta megszerezni a [[Ruhr-vidék]]ben dolgozó lengyelek szavait. Sajnos, kiderült, hogy kihasználva azt a döntést, a németek odaszállítottak sok német nemzetiségű személyt, akik csak születtek Sziléziában, és azok egészen 18-szor több voltak mint az érkező lengyelek.

Abban az esetben, hogy a németek nyértek volna, a sziléziai lengyelek felkelést terveztek – egyebként a németek is az ilyesmit terveztek, ha az eredmény számukra előnytelen lett volna. Mivel az eredmény valóban volt előnytelen a lengyelek számára, Wojciech Korfanty 1921. május 3-án kiadta a parancsot a felkelés kitöréséről. Egy nap korábban elkezdődött az általános sztrajk bányákban és kohókban.<ref name=Korf>Adam Przybylski, ''Wojna Polska 1918 – 1921'', Wojskowy Instytut Naukowo Wydawniczy, Warszawa 1930, 229–239. oldalok</ref>, az éjszakán viszont egy különös felkelési osztag röpította levegőbe a vasúti hidakat [[Odera|Oderán]], megszákítva a vasúti kapcsolatokat Felső Szilézia és Németország között.

Május 10-éig a felkelők elfoglalták a területeket egészen [[Odera]]ig (Felső Szilézia kb. 2/3-a), [[Opole]]ig közeledve. A május felében a németek ellentámadtak: 21-e és 26-a között lefolyott a nagy csata Szent Anna Hegynél, aminek következtében a németek meghódították a hegyet, de nem boldogultak megszakítani a frontot. Egyidéjűleg május 23-án a lengyelek visszaverték a német támadástámadást Olza folyó torkolatánál ([[Wodzisław Śląski]] és [[Racibórz]] környékei), nem engedve, hogy a németek hátulról támadják meg a felkelőket, ami valószínűleg a felkelés gyors vereségét okozná. Június 7-étől a harcok megálltak és a tárgyalások kezdődtek el az Antant-képviselők közvetítésükkel. A lengyelek és németek fokozatosan kivonták az osztagjait a népszavazási területből<ref>Marek Masnyk ''Prowincja górnośląska (1919-1922)'' 226. oldal [in:] ''Historia Górnego Śląska''</ref>.

1921. július 5-én aza oldalokfelek megkötötték a fegyverszünetet. A lengyel kormány Varsóban hivatalosan elhatárolta magát megfelelősségtől a felkelésért. A Felsősziléziai Szövetséges KormányozóKormányzó és Népszavazási Bizottság október 12-én Lengyelország számára előnyösebb döntést vállalt a Felső Szilézia felosztásról. Lengyelország megkapta a népszavazási terület kb. 1/3-át, ebben az egységes területet [[Katowice|Katowicétól]] [[Odera|Oderáig]] a délen, ezenkívül a kohók 50%-át és kőszénbányák 76%-át<ref>[http://www.polskieradio.pl/39/248/Artykul/595548,Wybuch-III-powstania-slaskiego] ''Wybuch III powstania śląskiego'' - cikk a Lengyel Radió oldalán, belépés 2012-07-30</ref>. Ennek nagy jelentése volt a Lengyelország gazdasági fejlödése számára – a felkelés nagyméretben elérte a célját. A Lengyelországnak átengedett terület 1922. május 14-én hivatalosan került a lengyel hatóság alá.