|
== Története ==
Az iskolát 1531-ben [[Perényi Péter]] parancsára alapították. A Kollégium diákjaiból kerültek ki a szabadságharc legkeményebb irányítói. Az iskola továbbá híres volt a magas műveltségű tanárairól, és azok európai szintű tanításáról. Az iskola működését, a Perényiek után is támogatták utódai. A scholát 1550-ben kollégiummá szervezték át. Ezek után sok külföldi tanár is tanított Patakon. Újabb tantárgyakat kezdtek el tanítani pl.: retorikát, dialektikát, teológiát, filozófiát, görögöt, latint és hébert is. A kollégium pártfogói Dobó Ferenc, Perényi Zsófia, Lórántffy Mihály elhalálozása után sem szűntek meg, sőt amikor I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem lett gondoskodott a kollégiumról. [[I. Rákóczi György]] törvényeket hozott létre amelyek szabályozták az iskola életét. [[Lorántffy Zsuzsanna]] férje utolsó akaratának tekintette a kollégiummal való fokozott törődést. Patakra költözött, s felügyelte a várban és az iskolában folyó munkálatokat. Elhívta Comenius Amos Jánost, a híres magyar származású cseh - morva pedagógust, aki - saját szavaival élve - mindent vállalt "ennek„ennek a Rákóczi - Atheneumnak a jobbá tétele"tétele” érdekében. Lorántffy Zsuzsanna halála után nem volt, aki támogassa a kollégiumot ezért a létfeltételei romlottak.. Amikor II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye [[Báthory Zsófia]] berendezkedett a Rákóczi birtokon, azonnal fellépett a protestánsokkal szemben. Ennek következtében 1671-ben a kisebb diákok hazamentek, a nagyobbak pedig Gyulafehérvárra költöztek, s ott folytatták tanulmányaikat. A kollégium 1682-ben újra megnyitotta kapuit a fiatalok előtt, ám kálváriájuk újra kezdődött, amikor 1687-ben [[Äneas Sylvius von Caprara|Caprara]] császári tábornok kitiltotta őket a városból. A [[Rákóczi-szabadságharc]] kitörésekor a pataki diákok egy része kuruc katona lett, a többiek Orosz Pál generális jóvoltából megint birtokba vették a protestáns kollégiumot. 1781-ben megjelent II. József általános érvényű nyílt parancsa a türelmi rendelet. A [[Regnum Marianum]] koncepció miatt a kollégium létét többé nem fenyegette veszély. 1791-ben az országgyűlés elfogadta azt a törvénycikket, amely szentesítette a protestánsok szabad vallásgyakorlását. Vay József a főiskola világi főgondnoka kezdeményezte a kétemeletes Nagykollégium megépítését; a kivitelező munka 1806-ban kezdődik, amelynek az eredménye egy kontytetős Nagykollégium lett. A reformkor politikailag tájékozott fiatalságot talált Patakon, akik megértették az idők szavát. A 1848/49-as harcokat ismét vállalták a kollégium diákjai, elkötelezték magukat a forradalom mellett. Bátran harcoltak "„[[Vörössipkások]]"” - néven a tavaszi hadjáratban. A szabadságharc bukása nem rendítette meg a kollégiumot, sőt fellendítette . A gimnáziumban megszűnt az elemi oktatás és nyolc osztályossá vált az iskola. Megindult a tanítóképzés 1857-ben, így már a teológia és a jog mellett ezt is lehetett itt tanulni. A XIX. század második felére a régi épületek eléggé rossz állapotba kerültek, ezért lebontották őket. Kivétel volt a Berna-sor. A bontások után elkészült a Nagykollégiumhoz csatlakozó gimnáziumi szárny. Az első világháborúban sok diákot és tanárt hívtak be katonának, közülük kilencvenen vesztették életüket. A második világháború megválasztotta a kollégium tanítási rendjét. Később kezdett és hamarabb befejezett tanévek jöttek; a vakációk megszokott rendje is felborult. A háború borzasztó hatásai ellenére már 1944/45-ben a teológiai internátus néhány lakószobája, egyelőre alig harminc tanulóval, míg a gimnázium három tanulóval is munkához látott. Ez a későbbiekben megváltozott. Az iskola fokozatosan újra benépesült, ahogy múltak a napok úgy növekedett a diákság és a tanárok létszáma. A megszokott módon, rendben folyt a tanítás. 1952-ben számos más egyházi iskolával együtt a Sárospataki Református Kollégiumot is államosították, s csaknem negyven éven át Rákóczi Gimnázium néven működött tovább.
==Tagozatok ==
|
