Wikipédia

„Lengyelország a felosztás korában (1795–1918)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
86. sor:
Fájl:Józef Chłopicki 1.PNG|Józef Chłopicki tábornok
Fájl:Jan Zygmunt Skrzynecki 11.PNG|Jan Skrzynecki tábornok
Fájl:Jan Krukowiecki.jpg|Jan Krukowiecki tábornok
Fájl:Ivan Paskevich.jpg|Ivan Paszkevics tábornagy
</gallery></center>
A felkelés kitörésének fő oka az volt, hogy a cár nem tartotta tiszteletben az alkotmányt, a hatalom pedig elnyomta az embereket. A Konsztantyin herceg viselkedése az általa vezetett királysági hadsereg katonáival szemben is fontos szerepet játszott (végtelen gyakorlatozás, a besúgás rendszerének létrehozása, katonatisztek nyilvános megalázása). 1828-ban a varsói katonaiskolában összeesküvést szerveztek a herceg ellen, amelytamelyet [[Piotr Wysocki]] hadnagy irányított. A felkelés kitörését a francia és belga forradalmak gyorsították fel, amelyek 1830 júliusában a [[Szent Szövetség]] rendszere ellen lángoltak fel – a cár egy intervenciós hadsereget küldött, ezért az összeesküvők a felkelés a tervezettnél korábbi megkezdéséről döntöttek.
 
November 29-én este, a katonaiskola hallgatóinak egy csoportja Piotr Wysocki parancsnoksága alatt elfoglalta Konsztantyin főherceg rezidenciáját, de a hercegnek sikerült elmenekülni. A felkelők a fegyvertárat is elfoglalták és a következő napon, a felfegyverzett polgári lakossággal együtt, ellenőrzés alá vonták a fővárost. Konsztantyin főherceg kivonult Varsóból, nem kezdett semmilyen harci cselekménybe a felkelők ellen.
 
A felkelés feletti irányítást a konzervatívok vették át. December 5-én [[Józef Chłopicki]] tábornok a felkelés diktátorává hirdette ki magát; a felkelő kormány egy nappal korábban nevezte ki őt a hadsereg fővezérének. Chłopicki azonnal tárgyalásokat kezdett a cárral. Mivel Miklós cár feltétel nélküli megadást követelt, 1831. január 17-én Chłopicki lemondott.
97. sor:
A vezető szerepet a Szejmben ekkor radikálisok szerezték meg. Január 25-én Szejm detronizálta Miklós cárt a lengyel trónról, ami a perszonálunió megszakítását és a Királyság függetlenségének kikiáltását jelentette. Válaszul február 5-én a 115 ezres orosz hadsereg [[Ivan Ivanovics Gyibics-Zabajkalszkij|Ivan Gyibics-Zabajkalszkij]] tábornagy parancsnoksága alatt átlépte a Királyság határait. Február 25-én Varsóhoz ért, de a lengyelek egy eldöntetlen csatában megállították Olszynka Grochowskánál (ma egy kis erdő Varsó területén).
 
A csata után a diktátorságot [[Jan Skrzynecki]] tábornok vette át, aki nem mert ellentámadást indítani. A halogatás következtében, – annak ellenére, hogy a lengyelek győztek néhány csatában (pl. az iganeiben[[Iganei csata|iganei]]ben amelyben [[Bem József]] tűnt ki) – az oroszok jelentős fölényre tettek szert. Május 26-án az oroszok győztek az [[ostrołękai csata|ostrołękai csatában]], ami megtörte a felkelők harci szellemét. Skrzyneckit, a határozatlansága miatt, elbocsátották posztjáról és az új diktátor [[Jan Krukowiecki]] tábornok lett. Miután Gyibics kolerában meghalt, az orosz hadsereg feletti parancsnokságot [[Ivan Fjodorovics Paszkevics|Ivan Paszkevics]] tábornagy vette át.
 
Késő nyáron az oroszok [[Kujávia|Kujávián]] keresztül északtól és nyugattól bekerítették Varsót és szeptember 6-án nyugatról megtámadták a várost. A nyugati külvárosok elvesztése után, a felkelés vezetői feladták Varsót. Néhány héttel később feloszlott a Szejm, a Nemzeti Kormány és a hadsereg, amelynek jelentős része elmenekült Poroszországba, Krakkóba és Galíciába.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelország_a_felosztás_korában_(1795–1918)”