Wikipédia

„Lengyelország a felosztás korában (1795–1918)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Lengyelország történelme}}
A 18. század Lengyelországban a hanyatlás kora volt. A nemesi demokrácia eltorzult rendszere azt eredményezte, hogy az állam teljesen tehetetlenné vált és a szomszédai azt csinálhattaktehettek vele, amit csak akartak. 1772-ben végbement az első felosztás: Ausztria, Poroszország és Oroszország elcsatoltak összesen {{szám|210000}} km²-t, azaz a lengyel állam területének kb. negyedét. A reformkísérletek (amelyeknek eredménye [[Lengyelország májusi alkotmánya|májusi alkotmány]] is volt) elbuktak és 1793-ban és 1795-ben újramég két felosztás ment végbe, amelyeknek következtében a lengyel állam eltűnt térképekről.
 
[[Fájl:Partitions of Poland.png|thumb|400px|Lengyelország felosztásai]]
 
== Lengyel területek 1795-1807 között ==
A harmadik felosztás után a megszállók a lengyel állam létezésének nyomait mindenáron felakarták számolni. A [[wawel]]i várból a poroszok elhurcolták a lengyel koronázási jelvényeket,. a drágaköveket kifeszítették és eladták, az aranyból készült részeket beolvasztották, abból pénzt vertek. Sok lengyelnek, főleg azoknak, akik a [[TadeuszAz első Lengyel Köztársaság, a hanyatlás kora (1697-1795)#A Kościuszko-felkelés|Kościuszko]]-felkeléssel]] voltak kapcsolatban, emigrálniuk kellett vagy le lettek tartóztatva. Az emigráció fő központjai - [[Svédország]], [[Törökország]], [[Olaszország]], [[Franciaország]] voltak.
 
Az I. Köztársaságot szétválasztó határokat minden szabály nélkül jelölték ki. Felszámolódott a belső piac, amely még [[III. Kázmér lengyel király|III. Kázmér]] király korában alakult ki és a régi kereskedelmi utakon alapult. A megszálló államok gyarmatként kezelték a lengyel területeket. Az új hatóságok sok lengyeltől elkobozták a vagyonát és birtokát és saját alattvalóikat telepítették oda. Új közigazgatási rendszert vezettek be, megváltoztatták a tartományok nevét:
12. sor:
* Poroszország – ''Kelet-Poroszország'' (előtte [[Porosz Hercegség]] és [[Varmia]]<ref>[[német nyelv|ném.]] ''Ermland'' – tartomány [[Olsztyn|Allenstein]] és a Visztula-öböl között</ref>, fővárosa – [[Kalinyingrád|Königsberg]]), ''Nyugat-Poroszország'' ([[Pomerániai vajdaság|Danzigi Pomerania]] - fővárosa [[Gdańsk|Danzig]]), Dél-Poroszország ([[Nagy-Lengyelország]] – fővárosa [[Poznań|Posen]]). Varsó vidéki város lett.
 
Az új közigazgatásba olyan személyek kerültek, akik a lehető legtöbb előnyt akarták kicsikarni a megszállt területek igazgatásábólirányításából. A lengyel nemesség elvesztette a politikai jogait. Az Orosz Birodalomban a pravoszláv hit volt az uralkodó – a katolicizmust csak megtűrték. Hasonló helyzet volt a Porosz Királyságban, ahol protestáns hit uralkodott. Csak Ausztriában uralkodott a katolicizmus, de ennek ellenére a lengyel klérus nem részesült emiatt semmilyen előnyben. A cár saját érdekeinek rendelte alá a lengyel római-katolikus egyházat – a bevett gyakorlat szerint, a pravoszláv hitet illetően; törekedett az unitok<ref name=unitok>1596-ben a [[breszti zsinat]]on az ortodox ([[Ruténia (Ukrajna és Fehéroroszország)|rutén]]) püspökök elfogadták Róma fennhatóságát és a katolikus dogmákat, de megőrizték az ortodox (bizánci) liturgiát. Azokat a papokat és hitvallókat, amelyek támogatták a breszti uniót, unitáknak hívták.</ref> megtéréséhez. A porosz megszállás alatt, a vallásszabadság ellenére, szigorú ellenőrzés alatt tartották a katolikus egyházat és kapcsolatot Rómával csak a porosz diplomácián keresztül tarthatták fenn. Ausztriában korlátozták az egyház politikai szabadságát és valamennyi kapcsolatát Rómával: a pápa által kiadott dokumentumokat és bullákat az államnak joga volt felülbírálni. A harmadik felosztás után, olyan földalatti szervezetek alakultak, amelyek egy új felkelés kirobbantására és demokratikus elveken alapuló köztársaság létrehozására törekedtek.
 
[[Fájl:Jan Henryk Dąbrowski 1.PNG|thumb|left|140px|Jan Henryk Dąbrowski tábornok]]
37. sor:
Az Oroszország elleni megnyert háború után, 1807 júliusában Napóleon és I. Sándor Tilsitben (ma: [[Szovetszk (Kalinyingrádi terület)|Szovetszk]]) találkoztak és úgy döntötték, hogy a 2. és 3. felosztáskor Poroszországhoz kerülő területekből létrehoznak egy névleges lengyel államot, a ''Varsói Nagyhercegség''et (''Księstwo Warszawskie'') (a [[Belosztoki terület (Orosz Birodalom)|Białostoki területet]] azonban Napóleon a barátság jeleként átengedte a cárnak). Napóleon nem akarta visszaadni a ''Lengyelország'' nevet, hogy az ne irritálja Sándort. Az új állam területe {{szám|103000}} km² lett. Uralkodója a perszonálunió alapján, [[I. Frigyes Ágost szász király|I. Frigyes Ágost]], [[III. Ágost lengyel király]] unokája, Szászország királya lett. 1807. július 22-én [[Drezda|Drezdában]] Napóleon személyesen adományozott alkotmányt a Varsói Nagyhercegségnek, amelynek törvényeit az 1799-évi francia alkotmányról mintázta (a császár nem egyezett bele a [[Lengyelország májusi alkotmánya|májusi alkotmány]] visszaállításába, mert túl konzervatívnak tartotta). Kezdeményezésére az alkotmány mindenkinek a személyes szabadságot adott (így, felszámolta a jobbágyrendszert) és egyenlővé tett minden lakost a jog előtt. Elvben tehát, a parasztok már nem voltak a földbirtokos alattvalói, de gyakorlatilag nem változott jelentősen a helyzetük, mivel a gazdaság birtoklásának jogáért továbbra teljesíteniük kellett minden addigi kötelezettségüket, a robotot is beleértve. Lakóhelyük elhagyásának lehetőségei pedig nagyon csekélyek voltak.
 
A [[tilsiti béke]] értelmében [[Gdańsk|Danzig]] Szabad Város lett, egy kis állam Poroszország és Szászország pártfogása alatt, amely GdańskotDanzigot és környékét foglalta magába (Hel- és Visztula-földnyelveket és a Visztula torkolatát beleértve).
 
=== Háború Ausztria ellen ===
104. sor:
1831. ősszel az oroszok létrehozták az Ideiglenes Kormányt, amelynek a feladata a Királyság pacifikálása és militarizálása volt. A Királyság helytartója egészen 1856-ig Ivan Paszkevics volt, azért ezt az időszakot “Paszkevics-éjszakának” hívják. Bevezette a statáriumot, felszámolta az alkotmányt, feloszlatta a szejmet. A lengyel haderőket hozzácsatolta az orosz hadsereghez. Hathatósan ruszifikálta a közigazgatást, felszámolta a lengyel egyetemi oktatást. Magas jóvátételt rótt ki és a lengyelek költségére építtette fel Varsóban a Citadellát, amelyben erős orosz helyőrség állomásozott (a Citadella építése érdekében Paszkevics leromboltatta az ottani palotanegyedet). Vámhatárt állíttatott a lengyel-orosz határon és 1840. után – bevezette az orosz mérték- és monetáris rendszert.
 
A vámkorlát azonban a királysági gyárosoktól magas minőséget kényszerített ki, mivel a termékeik minőségének emelésére törekedtek vagy áttelepítették gyáraikat Oroszország területére (pl. a textiliparban). Az erős verseny kiköveteltekikényszerítette a technológiai haladást, így egyre tökéletesebb gépek alkalmazását. Ez aztán az iparban dinamikus fejlődést váltott ki. [[Łódź]] – a textilipar új központja – nagyon gyorsan fejlődött a Királyság második (Varsó után) városává. Az acélipart a vasút fejlődése ösztönözte. 1845-48 között megépült az első vasútvonal lengyel földön – a Varsó – Bécs vasútvonal.
 
Az orosz hatalom elnyomása csak az elveszített [[krími háború]] (1855) után enyhült. Az új orosz cár, [[II. Sándor orosz cár|II. Sándor]] (1855-től) felszámolta a statáriumot, közkegyelmet hirdetett, enyhítette a cenzúrát, megnyitotta a lengyel iskolákat. A lengyeleknek újra lehetőségük nyílt közhivatalok betöltésére. Ezt használta ki a kormányi Felekezeti és Oktatási Bizottság igazgatója, [[Aleksander Wielopolski]] herceg, aki lengyelekkel váltotta fel a cári hivatalnokokat és 1862-ben létrehozta Varsóban a Főiskolát (a volt és későbbi Varsói Egyetem). 1862 júniusában a cár felállította a Királyság polgári kormányát, amelynek vezetője Wielopolski lett.<!--<ref>Stanisław Strumph-Wojtkiewicz, ''Powstanie styczniowe'', Nasza Księgarnia, Warszawa, 1963, 40. oldal</ref><ref>A. Radziwiłł, W. Roszkowski, ''Historia 1798-1871'', 353-361. oldalok</ref>.-->
162. sor:
A ''Poznańi Nagyhercegség'' (''Wielkie Księstwo Poznańskie'') [[Nagy-Lengyelország]]ból (a keleti rész kivételével) és [[Kujávia|Kujáviából]] állt. A nagyhercegség uralkodója a porosz király volt, őt pedig a hercegi helytartó képviselte: egészen a hivatal felszámolásáig, azaz 1815-31. évek között, aki Antoni Henryk Radziwiłł volt. A helytartó hivatala mindenekelőtt képviseleti és tiszteletbeli tisztség volt. Az ellenőrzést az állami igazgatás fölött a [[berlin]]i kormány által kinevezett főelnöke gyakorolta. 1824-ben létrehozták a Poznańi Nagyhercegség Szejmjét is, amely azonban csak tanácsadói jogú volt.
 
A nagyhercegségnek autonómiájaautonómiával voltrendelkezett, de ezt a porosz hatalom ezt soha nem tartotta tiszteletben és a tartományban kezdettől fogva germanizálta a lakosságot. A novemberi felkelés támogatása Poroszországnak ürügyként szolgált, hogy felszámolja a nagyhercegség autonómiáját: 1831-ben felszámolta a herceg-helytartó hivatalát és alárendelte a tartományt [[Berlin]]ben kinevezett főelnök alá. Formálisan az autonómia azonban csak 1848-ban szűnt meg, amikor a [[Frankfurt am Main|frankfurti]] parlament átnevezte Poznańi Nagyhercegséget Poznańi Tartományra és abban az évben a porosz alkotmányba is bekerült az erre vonatkozó bejegyzés.
 
1846-ben egy poznańi földalatti szervezet azt tervezte, hogy Lengyelország mind a három megszállt részében egyidejűleg felkeléseket robbant ki. A hatalom viszont értesült a tervekről, és letartóztatta a vezetőket, ennek ellenére [[Poznań]]ban és környékén március 4-én harcok kezdődtek. A felkelők el akarták foglalni a Citadellát, de a hatalomnak ez is a tudomására került és letartóztatta őket. Egy lengyel hazafias szervezet – a ''Lengyel Demokratikus Közösség'' (''Towarzystwo Demokratyczne Polskie'') – szintén felkelést készített elő Kasubiában, de már az első akció (támadás a porosz helyőrség ellen [[Starogard Gdański|Preußisch Stargardban]]) kudarccal végződött.
 
Nagy-Lengyelországban végbementek a fellépések a Népek Tavasza keretében, amelyeket a lengyel földön a legjelentősebbeknek ismernek el. Értesülvén a berlini márciusi forradalomról (1848), lengyel személyek azonnal létrehozták Poznańban a Nemzeti Bizottságot, amelyhez csatlakoztak olyan emberek, akiket korábban a poroszok tartóztattak le az 1846. évi felkelés előkészítéséért és most kiengedtek a börtönből. A Bizottság kikiáltotta a függetlenséget, ellenezte, hogy a poroszok hozzácsatolják a Poznańi Tartomány részét Porosz Királysághoz, és elkezdte megszervezni a felkelő erőket. Áprilisban majdnem az egész tartományban történtek összecsapások a felkelők és porosz csapatok között. Április 11-én a Bizottság és a porosz hatóság képviselője egyezményt írtak alá, amely értelmében a Bizottság beleegyezett a a felkelő csapatok többségének feloszlatásába, cserébe a poroszok ígéretet tettek az autonómia helyreállítására. A poroszok azonban nem tartották meg ígéretüket és megkezdték a megmaradt felkelő erők felszámolását. Feleletül, még létező lengyel osztagok fegyveresen ellenálltak és néhány győzelmet arattak, de mivel nem bíztak végleges győzelemben, május 8-án aláírták a kapitulációtkapituláltak.
 
Nagy-Lengyelország volt a terület, ahol elkezdtek tevékenykedniúj, az emberekeddigiektől eltérő irányt vett a nemzeti ellenállás. Az ottani lengyelek (főként értelmiségből és felvilágosodott földbirtokosok közül származószármazók), akikolyan elveket hangoztattak, hogy a munka a nemzet gazdasági fejlődése részére jobban szolgál a nemzeti öntudat megtartásának, mint fegyveres felkelések. Egyesületeket alapították, amelyek a mezőgazdaság termelékenységének növelésére törekedtek, új technológiákat vezettek be az iparban, valamint képezteképezték a társadalmat. A század közepén ez a tevékenység a lengyel elnevezést kapott: ''praca organiczna'' vagy ''praca u podstaw'' - amit úgy lehet fordítani mint „organikus munka” ([[német nyelv|ném.]] ''organische Arbeit''<ref>[[Hubert Gerlich]] német történész egyik munkájának címe: ''Organische Arbeit und nationale Einheit. Polen und Deutschland (1830-1880) aus der Sicht Richard Roepells'', Münster 2004</ref>) vagy „alapmunka”. Ez éppen azért volt lehetséges Nagy-Lengyelországban, mert [[IV. Frigyes Vilmos porosz király]] uralkodásakor (1840-től) enyhült a lengyelellenes irányzat a porosz belpolitikában.
 
Hamarosan az “organikus munka” eszméi behatoltak Lengyel Királyságba, ahol pl. az ésszerű földbirtokosok a robotot felváltották a parasztoknak fizetett bérre (a Porosz Királyságban a bérezést már 1811-től bevezették). Az “organikus munka” és “alapmunka” a lengyel [[pozitivizmus]] fő követelményeivé váltak.
176. sor:
A januári felkelés után a cár felszámolta a Lengyel Királyság autonómiájának maradványait, a Királyság tíz [[Kormányzóság (Oroszország)|kormányzóságát]] közvetlenül az Orosz Birodalomhoz csatolta és a Királyság területét 1874-től ''Visztula menti határterület''nek nevezte el ([[orosz nyelv|orosz.]] ''Привислинский Край'', ''Priviszlinszkij Kraj'', [[lengyel nyelv|len.]] ''Kraj Nadwiślański''). Formálisan azonban soha nem számolta fel a Királyságot. Az ország helytartóját ''generał-gubernator''nak hívták (főkormányzó), ami kiemelte, hogy a hatalma katonai jellegű. 1867-ben a hatalom megtiltotta a lengyel nyelv használatát az igazgatásban és az oktatásban, valamint azok a városok, amelyek támogatták a januári felkelést, elvesztették a városi jogaikat.
 
A ruszifikálás erőltetése különféle mértékű volt. Az Orosz Birodalomban nem létezett határozott politika a nemzeti kisebbségek iránt és a ruszifikalás erőltetése leggyakrabban nem a központi hatalomtól függött, hanem helyi hivatalnokoktól. Az utóbbiak közül, Szokrat Sztarinkevics (Сократ Иванович Старынкевич) tűnt ki a lengyelek iránti jóindulatával – 1875-92. között Varsó elnöke<ref name=elnok> Lengyelországban nagy városokat nem polgármester, hanem elnök kormányozza.</ref>, sok jót tett a városért, pl. megépíttette az első nyilvános lóvasútvonalat vagy a máig működő vízvezetéket (mostanáig van Varsóban egy, az ő nevéről elnevezett tér, amire egy megszálló hatalom képviselője esetében ritkán van példa a világon). Ioszif Gurko, varsói ''generał-gubernator'' 1883-94. között, azonban a lengyelek ellensége és a ruszifikalás elszánt híve volt, aki eltávolíttattaKitiltatta a lengyel nyelvet az iskolákból és hivatalokból, szigorította a cenzúrát, üldözte az unitokat<ref name=unitok/>.
 
Az orosz közigazgatásban a lengyelek aránya majdnem elérte a 60%-ot; lengyel tisztek szolgáltak az orosz hadseregben, működött a legális lengyel sajtó és a kiadók, a kiemelkedő lengyeleknek szobrokat állítottak. Később az orosz hatalom lengyel szervezeteket is engedélyezett, még társadalmi-nemzeti vagy politikai jellegűeket is. Utóbbiak között voltak: a nemzeti szervezetek (''Nemzeti Liga'', ''Liga Narodowa'' – 1893, az alkotója [[Roman Dmowski]]) és szocialista szervezetek (Első Proletariátus – 1882; ''Lengyel Szocialista Párt'', ''Polska Partia Socjalistyczna'', ''PPS'' – 1892 – ahol [[Józef Piłsudski]] tevékenykedett; ''A Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciája'', ''Socjaldemokracja Królestwa Polskiego i Litwy'', ''SDKPiL'' – 1893).
323. sor:
 
== Források ==
* Józef '''Buszko,''' ''Historia Polski 1864-1948'', Państwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa, 1984
* Norman '''Davies,''' ''Boże igrzysko. Historia Polski'', Znak, Warszawa, 1999
* Marian '''Eckert,''' ''Historia Polski 1914-1939'', Wydawnictwa Szkolne i Pedagogiczne, Warszawa, 1990
* Józef Andrzej '''Gierowski,''' ''Historia Polski 1764-1864'', Państwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa, 1984
* Barbara '''Grochulska,''' ''Księstwo Warszawskie'', Wiedza Powszechna, Warszawa, 1966
* Krzysztof '''Groniowski,''' Jerzy '''Skowronek,''' ''Historia Polski 1795-1914'', Wydawnictwa Szkolne i Pedagogiczne, Warszawa: 1987
* Stefan '''Kieniewicz,''' Andrzej '''Zahorski,''' Władysław '''Zajewski,''' ''Trzy powstania narodowe: kościuszkowskie, listopadowe i styczniowe'', Książka i Wiedza, Warszawa, 1992
* Marek '''Przeniosło''' (szerk.), ''Rewolucja 1905-1907 w Królestwie Polskim i w Rosji'', Szentkeresztési Egyetem kiadója, Kielce, 2005
* Anna '''Radziwiłł,''' Wojciech '''Roszkowski,''' ''Historia 1798-1871'', Państwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa, 1995
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelország_a_felosztás_korában_(1795–1918)”