„Lengyelország a területi széttagoltság korában” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Helyesírási javítások (7. csoport: egybeírás/különírás) kézi ellenőrzéssel |
|||
18. sor:
== A ''Senioratus'' kora ==
Ferdeszájú Boleszláv fiai már az új rendszer elejétől fogva nem voltak elégedettek.
A II. Ulászló száműzése után, IV. Göndörhajú Boleszláv lett a ''princeps'' és Sziléziát is elfoglalta. Öreg Mieszko megkapta a keleti Nagy-Lengyelországot Gnieznóval, Ferdeszájú Boleszláv negyedik fiának pedig, '''Henriknek,''' a ''seniori'' tartományból Göndörhajú Boleszláv kikanyarította a [[Sandomierz]]i földet (ezért nevezik Henriket ''Sandomierzi''nek). 1163-ban<ref>''Historia Polski – średniowiecze'', 136. oldal</ref> a ''princeps'' átengedte Sziléziát II. Ulászló fiainak – '''I. Magas Boleszlávnak''' (''Bolesław I Wysoki'') és '''[[IV. Mieszko lengyel fejedelem|Görbelábú Mieszkónak]]''' (''Mieszko IV Plątonogi''), 1166-ben pedig Sandomierzi Henrik, akinek nem voltak fiai, ráíratta a tartományát '''[[II. Kázmér lengyel fejedelem|Kázmérra]],''' a legfiatalabb öccsére, aki már a Ferdeszájú Boleszláv halála után született. De Kázmér nem az egész tartományt vette uralma alá – egy részét a bátyjai foglalták el.
|