„Buchholtz Jakab” változatai közötti eltérés

[[Buchholtz György (evangélikus lelkész)|Idősebb Buchholtz György]] fiatalabbik fia, [[Buchholtz György (író)|ifjabb Buchholtz György]] öccse volt. Noha nem rendelkezett atyja és bátyja iskolázottságával, mégis sokat tanult tőlük. A természet iránti vonzódás és a vándorlási kedv belőle sem hiányzott. Már fiatal korában a természettudományok iránt érdeklődött. A [[Kárpátok]]at járta, ahol a természet mindhárom osztályát tanulmányozta. A [[Magas-Tátra|Magas-Tátrában]] óriási mennyiségű kőzetet és ásványt gyűjtött. Több ezer darabból álló gyűjteményét aztán [[1746]]-ban elküldte [[Bécs]]be, bizonyítandó, hogy a Tátra minő „kincsek” lelőhelye. A császári udvar erre tudósokat küldött, hogy Buchholtz Jakab vezetése mellett vizsgálják át a Tátrát. E tudósokhoz csatlakozott a bécsi matematikus, Liesganig is. Első útjukra [[1751]]. [[július 20.|július 20]]-án indultak Késmárkról, s a Haligóci-barlangig mentek, ahol ásatásokat folytattak. Innen [[Nedec]]en át [[Szepesgyörke|Szepesgyörké]]re, majd a Tátra felé folytatták az utat. Javorinán és a Kopa-hágón át a Fehér- és Zöld-tóhoz, majd innen vissza Késmárkra mentek. Második útjuk során a Felkai-völgyben lévő Hosszú-tóig jutottak, később megnézték a [[Deményfalvi-barlang]]ot, megmászták a Királyhegyet, átlépték az [[Alacsony-Tátra|Alacsony-Tátrá]]t és le [[Breznóbánya|Breznóbányá]]ig jutottak, majd visszamentek Késmárkra. Harmadik és egyben utolsó utazásuk útvonala [[Lőcse]]–[[Szepesváralja]]–[[Margitfalva]]–[[Kassa]]–[[Tokaj-hegyaljaiTokaji borvidék|Hegyalja]]–[[Miskolc]] volt. Innen a bécsiek hazautaztak, Buchholtz Jakab pedig Kassán és [[Szomolnok]]on át visszatért Késmárkra. Az említetteken kívül Buchholtz Jakab más utazásai is ismeretesek. [[I. Ferenc német-római császár|Ferenc császár]] [[1754]]-ben megbízta őt az ércbányák átkutatásával; ebből a célból [[Erdély]]ben is járt és írásbeli jelentéseit felküldte [[Bécs]]be. Leírásai közül legfontosabb a „Beschreibung des wundervollen karpathischen Schneegebirges” című Tátra-leírás, amely az Ungarisches Magazin [[1783]]. évi III. kötetében jelent meg. A kézirat jóval előbb, 1750-1760 között készült. Ez a második Tátra-leírás, amely egész irodalmat közöl. {{forr|szöveg=Elsajátított tudása csodákba és kincsekbe vetett naiv hitével keveredett}}.