„Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
24. sor:
[[Fájl:Chaliapin F. (Шаляпин Ф. И.) 1900 with Stasov and Glazunov.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|[[Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov|Sztaszov]], [[Fjodor Ivanovics Saljapin|Saljapin]] és Glazunov [[1900|1900-ban]]]]
 
'''Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov''' (oroszul: ''Александр Константинович Глазунов'') ([[Szentpétervár]], [[1865]]. [[augusztus 10.]] [<small>a [[Julián naptár]] szerint [[július 29.]]</small>] – [[Neuilly-sur-Seine]], [[1936]]. [[február 21.]]) késő romantikus orosz zeneszerző, karmester és tanár. [[1907]] és [[1928]] között a [[Szentpétervári Konzervatórium]] (később Leningrádi Konzervatórium) igazgatója. Legjelentősebb művei, szimfóniáiszimfóniák és nagyzenekari műveiművek, ezért is hívják szülőhazájában „az orosz [[Anton Bruckner|Brucknernek]]”.
 
==Élete==
36. sor:
Kapcsolatba került a mecénás [[Mitrofan Petrovics Beljajev|Mitrofan Beljajev]] körével is. Ő finanszírozta 1884-ben Glazunov európai „látókörtágító” útját. Ekkor találkozott pl. [[Weimar]]ban [[Liszt Ferenc]]cel, aki úgy nyilatkozott, hogy „erről a komponistáról az egész világ beszélni fog”. Glazunov részt vett Beljajev zeneműkiadójának munkájában is, ill. komponált tételeket a kör többszerzős darabjaihoz is. 1887–88-ban Rimszkij-Korszakovval előadható formába hozta [[Alekszandr Porfirjevics Borogyin|Borogyin]] töredékben maradt operáját, az [[Igor herceg (opera)|Igor herceget]]; az a közkedvelt állítás, hogy a nyitányt emlékezetből írta le, csak anekdota.
 
1899-től tanár lett a szentpétervári konzervatóriumban. Amikor az 1905-ös forradalom „mellékvizén” tavasszal diáklázadás volt az intézményben, támogatttatámogatta az igazgató Rimszkij-Korszakov álláspontját, hogy szakítsák meg a tanévet, s csak ősszel indítsák újra. Szolidaritásból Glazunov is távozott az Orosz Zenei Tanács által eltávolított Rimszkij-Korszakovval. Az év őszén már – szabadon megválasztva – Glazunov igazgatása alatt nyílt meg újra a konzervatórium, s vezetője maradt 1928-as emigrációjáig.
 
Mindvégig karmesterként is működött, nagy súlyt helyezett a növendékek műveinek bemutatására – akkor is, ha konzervatív ízlése ellenére voltak. Jeles filantróp volt, egész fizetését diákjai között osztotta szét (ezért minden emelési kérését azonnal teljesítették is); sok tehetséges zsidónak szerzett letelepedési engedélyt szülővárosában (ez abban az időben különleges kegy volt).