„Ingadozó kiejtésű és a kiejtéstől eltérő írásmódú magyar köznevek listája” változatai közötti eltérés

A [[magyar helyesírás]]ban a közneveknél általában a [[kiejtés szerinti írásmód]] érvényesül: úgy írjuk, ahogy mondjuk, és úgy ejtjük, ahogy le van írva. Fontos azonban tudni, hogy a kiejtésnek saját normái vannak, amelyek nem mindig egyeznek meg a helyesírás normáival. Ha egy szót nem az írott alakjának megfelelően ejtjükejtünk, ott nem feltétlenül hibás ejtésről van szó. Vannak ugyanis szavak, amelyeket a magyar helyesírás a hagyomány (pontosabban az ún. [[hagyományos írásmód]] elve) miatt a kiejtéstől eltérően jelöl. Ezért is beszél ez a lap „a kiejtéstől eltérő írásmódú” szavakról, nem pedig „az írástól eltérő kiejtésű” szavakról: hogy a látszatát is elkerülje annak, hogy „szabályosan” mindent úgy kéne ejteni, ahogy írjuk (ezt a tévhitet nevezik az írás csapdájának).<ref>[http://www.btk.elte.hu/delg/publications/modern_talking/40.html Amit nem szabad megkérdezni] (2003. március 27.), [http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/70.html Vörösmarty, Schwarzenegger, Kovács] (2005. április 7.) – [[Nádasdy Ádám]] írásai</ref>

A nyelv vizsgálatánál mindig a beszélt nyelv az elsődleges (mivel az írásra sok egyéb tényező is kihat, amelyek nem a nyelvészet, hanem például a társadalomtudomány körébe tartoznak), és a beszélt nyelvtől teljesen független – az egyes népek hagyományaitól függően változik –, hogy az írás ezt mennyire pontosan tükrözi. (Az [[olasz nyelv]] írott alakja például túlnyomórészt tükrözi a kiejtést, a [[francia nyelv]]é azonban nem. A franciák ugyanakkor egy pillanatig sem gondolják, hogy „helyesen” mindent úgy kénekellene kiejteniük, ahogy írva van.)