„Lengyelország a felosztás korában (1795–1918)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
264. sor:
1915 júliusában, amikor a németek már közeledtek Varsóhoz, [[II. Miklós orosz cár|II. Miklós]] törvényt dolgoztatott ki, amely a háború után adott volna a lengyeleknek kulturális, gazdasági és nemzeti jogokat, de csak a [[Romanov-ház|Romanovok]] birodalmán belüli autonómia keretén belül. A jogok kisebbek lettek volna, mint azok, amelyekben a lengyelek Galíciában részesültek, de a cár még így sem támogatta azokat. Ezért az oroszbarát politikusok helyzete meggyengült – Dmowski [[Svájc]]ba utazott, ahol a Központi Lengyel Ügynökség működött.
1915. augusztus 5-én a német hadsereg elfoglalta Varsót. A Királyságból kivonuló oroszok elszállítottak mindent, amit csak tudtak, amit viszont nem tudtak elvinni, azt tönkretették. Az osztrák-német megszállás az autonómiát és az önrendelkezést illető homályos nyilatkozatokkal kezdődött el. Mindkét megszálló állam kormányzókat nevezett ki a megszállt területekre: Varsóban – [[Hans von Beseler]] tábornokot a németek, [[Lublin]]ban – [[Erich Diller]] tábornokot, akit
A németek megengedték a nem politikai jellegű tevékenységeket, amit kihasznált a lengyel oktatás, pl. villámgyorsan újranyitva az egyetemeket Vársóban. A százhúsz év óta orosz befolyás alatt levő társadalom nem szívesen fogadta a németeket: nem bízott bennük, azonban a burzsoázia gazdaságilag az oroszokkal volt összefonódva.
| |||