„Galdhøpiggen” változatai közötti eltérés

Mint minden más Déldél-Norvégnorvég hegyvidék ez a hegység is a [[Kaledóniai-hegységrendszer]] része volt egykoron. A csúcs gabbróból épül fel, ami kémiailag a bazalttal megegyező, de attól eltérő szerkezetű anyag. Ezen anyag építi fel javarészt a Jotunheimen-hegységet. A jégkorszak idején a jégtakaró mozgásai mai formájára csiszolták a hegységet. Azokat a nézeteket, melyek mai napig fennmaradtak arról, hogy ezen csúcs elég magasan volt ahhoz, hogy a jégkorszaki jégtakaró ne borítsa be, tehát ez egy úgy nevezett nunatak volt, a legtöbb geológus cáfolja.

Ezen elképzelések ugyan passzolnak a helyi növény- és állatvilág különleges fajaihoz, ám nem igazán illenek a jégtakaró által okozott deformitásokhoz a hegy felszínén. Sok éven át a geológusok nem tudtak arról, hogy a Galdhøpiggen Észak-Európa legmagasabb csúcsa, mivel a jóval látványosabban kinéző Snøhetta csúcsról gondolták ezt, ami a Doverfjell-hegységben található. Mivel nem indultak expedíciók, hogy meghódítsák a csúcsot, ezért csak 1844-ben indult útnak Baltazar Mathias Keilhau norvég hegymászó, hogy meghódítsa, de a iharos időjárás miatt mindkét kísérlete kudarcba fulladt. Ezen kísérletek egyike közben ugyan eljutott a szomszédos Keilhaus topp 2355 méter magas csúcsára, ám az időjárás megakadályozta a Galdhøpiggen meghódításában.