„Harrier” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a →Sea Harrier FRS.1: 1 link korr. |
||
156. sor:
A pilóták kiképzését kezdetben a légierőtől átvett ''T.4A''-kkal végezték, amelyeket ''T.4AN''-eknek neveztek ''(N, azaz Navy, tengerészet).'' A repülőgépek harci képességeiket megtartották, de túl hosszúak voltak, így a hangárfedélzetre szállító lifteken nem fértek el, azaz csak a főfedélzeten tárolhatták őket. Mivel a gépeken nem volt radar, ezért három, ''Blue Fox'' radarral felszerelt [[Hawker Hunter]] ''T.8''-assal végezték a [[rádiólokátor]]os kiképzést. Közülük két gépet korábban ugyanezen radar fejlesztéséhez is használtak.
Az első szériagépet a Haditengerészet [[1979]] júniusában vette át. A hajók fedélzetét a [[Douglas Taylor]] által kigondolt „síugrósáncokkal” szerelték föl, azaz a felszállófedélzet végét ívesen megemelték, a nekifutó repülőgép így egy ugratással kezdte a repülését. Az [[HMS Invincible (repülőgép-hordozó)|HMS Invincible]] és az [[HMS Illustrious]] hajókat eredetileg 7° emelkedésűvel, a később épült [[HMS Ark Royal]]t pedig már 12° emelkedésű sánccal szerelték föl, később a két korábbi hajót átalakították, és 13°-ra növelték a sánc dőlésszögét. 12° dőlésű sáncot a spanyol ([[R11 Principe Asturias]]) és a thai ([[HTMS Chakri
A [[Falkland-szigeteki háború]]ra rohammunkában készülve korszerűsítették a gépeket, a törzs hátsó részébe [[infracsapdaszóró berendezés]]eket építettek, a szárnyak alatti külső [[fegyverfelfüggesztő csomópont]]ot az amerikai gépekhez hasonlóan bekábelezték az [[AIM–9 Sidewinder]] rakéták számára. Néhány gépen az egyik gépágyúkonténerbe, a gépágyú helyett a Marconi [[Sky Shadow]] [[rádióelektronikai zavarókonténer]]t építettek, bár az nem világos, hogy a berendezést végül használták-e.
| |||