„Yes (együttes)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
64. sor:
[[Fájl:Chris squire 1978.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|[[Chris Squire]]]]'71 novemberében adták ki negyedik nagylemezüket, a ''[[Fragile]]''-t, ami két „elsőséggel” büszkélkedhet: a Yes első albuma, mely Top10-be került a tengerentúlon, és ő jelentette a [[Roger Dean]]nel való hosszú együttműködés kezdetét (ő tervezte a Yes legtöbb borítóját és az együttes logóját is). Legismertebb száma, a ''[[Roundabout]]'', az együttes történetének (az ''I've Seen All Good People'' mellett) talán leginkább sikeres dala, kislemezen is kiadták közel 9 perces hossza ellenére, B-oldalán a ''[[Long Distance Runaround]]''dal.<ref>[http://rateyourmusic.com/release/single/yes/roundabout___long_distance_runaround/ Roundabout/Long Distance Runaround kislemez]</ref> További jelentős dalok róla a ''[[South Side of the Sky]]'' és a ''[[Heart of Sunrise]]''. [[1972]]-ben érkezett a ''[[Close to the Edge]]'', ami a progresszív rock történetének sokak szerint legjobb alkotása. Bár mindössze három szám van az albumon, megjelenik rajta az első igazán nagy lélegzetvételű Yes-szám, a ''[[Close to the Edge (dal)|Close to the Edge]]'', s a másik kettő (''[[And You and I]]'', ''[[Siberian Khatru]]'') is 10-10 perc hosszú. Elődjéhez hasonlóan a lemezeladási listák első 10 helyezettje közt találta magát. Ez volt a Yes történetének legsikeresebb időszaka, mind kritikailag, mind népszerűségileg, az egész világon elismertté tették őket az albumok. Dicsérték őket a koncertjeiken használt fény- és hangtechnikai megoldásokért, az egyik legnépszerűbb koncertegyüttessé váltak.
Még az album kiadása előtt bejelentette távozását Bruford, aki úgy vélte, ennél magasabb szintet már nem érhetnek el, és a [[King Crimson]]ba ment. A korábbi [[Plastic Ono Band]]-tag [[Alan White]] lett az új dobos, akinek játéka sokkal rockosabb, mint az inkább [[
[[Fájl:Steve Howe.jpg|balra|bélyegkép|200px|[[Steve Howe]]]] White három nap alatt tanulta meg a teljes repertoár nagyon nehéz dobszólamait, mielőtt bemutatkozott volna a turnén. (A dobos Anderson és Offord barátja volt, és egyszer már találkozott a többiekkel, még Bruford távozását megelőzően. Miután három hónapig „próbálgatták egymást” a többi taggal, Sqiure megfenyegette, hogy kidobja az ablakon, ha nem csatlakozik.) White azóta több mint 30 éve játszik a Yesben, ez idő alatt nagy hírnevet szerzett magának együttműködő és gyakorlatias hozzáállásával.<ref name="white" />
A ''[[Yessongs]]'' megjelentetése hatalmas projekt és kétségkívül nagy kockázat volt az Atlantic Records számára. Egyike volt az első háromlemezes rockalbumoknak, a három legutóbbi stúdiólemez minden fontosabb számának élő változatát tartalmazta. Minden idők egyik legigényesebb csomagolásában bocsátották ki, Roger Dean képeivel. Az album bestseller lett, és 2007-ben beválasztották minden idők legjobb 20 koncertalbuma közé. A turnéról video is megjelent (ugyancsak ''Yessongs'' néven), a hozzá
Következő stúdiólemezük, a ''[[Tales from Topographic Oceans]]'' változást hozott a sikeres érába, egyaránt megosztotta a rajongókat és a kritikusokat is. Bár a hosszú kompozíciók már védjegyükké váltak, a duplalemezes album mind a négy száma megközelíti a 20 percet, és ez meglehetősen vegyes kritikákat eredményezett, voltak, akik úgy vélték, az együttes kezd túlmenni saját határain. Anderson később így nyilatkozott róla: „a nagy ideák és a kevés energia találkozópontja”. Rick Wakeman nem volt elégedett az albummal, máig sem szeret róla beszélni. Állítólag a ''[[This Is Spinal Tap]]'' című áldokumentumfilmet nagyban inspirálta az album és a hosszú turnéja. A másik oldalról nézve sok progresszív rock-rajongó tartja minden idők egyik legjobb lemezének. Az éles ellentétben álló vélemények mellett egy közös pont is van a vélekedésekben: nagy benyomást hagy maga után az album.
| |||