„Ljudevit Gaj” változatai közötti eltérés

Gaj német származású családban látta meg napvilágot. Apja Gáj János a [[Felvidék]]ről költözött Horvátországba. Édesanyja Schmidt Julianna is német származású volt, a szülei csak a [[18. század]]ban települtek le Horvátországban. Krapinán született, [[Varasd vármegye|Varasd vármegyében]], ahol apja patika vezetésével foglalkozott. [[Varasd]]on és [[Károlyváros]]ban végezte tanulmányait, a jogot a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pesti Egyetemen]] hallgatta, de nem fejezte be, ezért doktorátust nem szerzett. Kapcsolatba került a [[szlovákok|szlovák]] értelmiségiekkel és megismerte [[Ján Kollár]]t, aki jelentősen befolyásolta pályáját és gondolkodását; Kollár avatta be a [[cseh irodalom]]ba, s megismertette a cseh [[neologizmus]]t is vele. Kollár meggyőzte Gajt, hogy cseh mintára alakítson ki egy ábécét. Gaj csakhamar egy röpiratban indítványozta ezt az új írást, amelyet csak néhány módosítással látott volna el. [[Klemens Wenzel Lothar von Metternich|Metternich]] herceg megbízhatónak és hasznosnak ítélte Gajt, ezért 1835-ben engedélyt adott neki egy lap kiadására, mely ''Novine Horvatzke'' (Horvát Újság) cím alatt [[Zágráb]]ban került nyomtatásra. Bár Gaj ekkor még nem döntötte el, vajon az eddigi illír nyelvet használja-e, amely szlovén és horvát normákon nyugodott, vagy esetleg a szlavón, kaj, illetőleg felső-szlovén normákat. Ezért a beküldött cikkeket több dialektusban és regionális irodalmi nyelven jelentette meg nemcsak a Novinéban, hanem a ''Danica Horvazká''ban (Horvát hajnalcsillag), azon is jelentek meg a cikkek. A lapot nagy lelkesedéssel fogadták, mert programjában alkotmányosságról, a magyar koronához való hűségről, s a horvátok történeti ragaszkodásáról és egyedül a [[horvát nyelv]] és irodalom műveléséről volt szó. Bár titkon a teljes horvát önállósággal szimpatizált, ezt az énjét ellenben titkolta, ezért az egész nemesség, a későbbi horvát-magyarhorvát–magyar párt, Jozipovich-csal együtt a lelkesedést osztotta. [[Vlassich Ferenc]] bán azonban Gaj ellen volt és cikkeiért keményen támadta. A Gaj elleni hadjáratban a magyar párt vezérei is részt vettek és az ablaka alatt egyik művét a ''Još Hrvatska ni propala'' (Még nem veszett el Horvátország) c. művét dalolászták, ami tulajdonképpen egy adoptációja volt a lengyel ''Jeszcze Polska Nie Zginęła'' c. himnusznak. 1837-ben nyomdai szabadalmat kapott és lapját mások által tovább is szerkesztette, szerkesztett még illír nyelvtant, melyet magának ajánlott; szerkesztetett és kiadott egy illír-németillír–német szótárt, melyet már normatív, sztenderd műnek tartott és nem hagyott semmilyen változtatást. Eleinte ellenezte a što nyelvjáráson alapuló irodalmi nyelvet (ez ekkoriban még a [[Dubrovnik|raguzai]] nyelvjáráson alapult), aztán úgy látta a szerb és horvát népnek össze kell tartania. Ekkor lapját ''Illyrske Noviné''nek nevezte el és a szerb-horvátszerb–horvát egység szószólója lett. Habár a szerbek eleinte abszolút nem rokonszenveztek az illírizmussal, mert vallásukkal szemben a katolicizmus előretörésétől féltek, illetve veszélyben látták nemzeti homogenitásukat. Rajtuk kívül horvát nemzeti körök épp a szerbekkel szemben féltették katolikus vallásukat és nemzetiségüket, ezért az illírizmusban a szerb előretörést látták. Gaj azzal érvelt, hogy az [[Illyria|illírek]] is szlávok voltak és szláv nyelvet beszéltek (erről ma már tudjuk, hogy nem igaz). Mivel nem volt nemes a politikában csak mások fedezékében tudott szót emelni: az [[1842]]. évi zágrábi tisztválasztáskor a horvát-magyarhorvát–magyar és illír pártok megszabott öltözetben léptek fel, és Gaj, mint az illíristák lelke, kevéssel azelőtt, Kőrösön egy magángyülekezetben, illír nemzeti ruhát tervezett és ebben jelentek meg a párt vezérei a tisztújításra. Gaj ügyesen az illír mozgalmak központjává tette magát, eszköze volt lapja s nyomdai szabadalma. A zágrábi illír olvasó-társulatolvasókör az ő lakásán tartotta üléseit. [[V. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd császártól]] kapott gyémánt gyűrű irodalmi érdemei elismerése, ami tovább növelte tekintélyét. Az ő eszméje volt a ''Narodni dvor'' (Nemzeti udvar) c. ház, melybe nők és férfiak gyűltek össze politizálni, és az illír ''Matica'' (Anyácska), mely a prágai cseh és pesti szerb Matica példájára, könyvkiadó s jutalomkérdéseket kitűző tudós társasággá alakult. [[1844]]-ben a kormány betiltotta az ''illír'' elnevezéséket, ehelyett a lapja is ''Narodni Novine'' (Nemzeti Újság) címet vette föl «horvát-szlavón-dalmáthorvát–szlavón–dalmát» jelzővel. Sikerei csúcsán körutat tett Dalmáciába, Lengyel- és [[Oroszország]]ba, de a cár nem fogadta. Visszatérte után fáklyászenével ünnepelték Zágrábban. De nem minden horvát volt lelkesedéssel munkáiért, különösen a szerbek felé tett fúziója miatt. Az addig meghatározó szerepet betöltő kaj-horvát nyelv irodalmárjai, valamint a távoli [[burgenlandi horvátok|nyugat-magyarországi horvátok]], akiknek szintén külön írott nyelvük van még ma is, ellenezték tevékenységét, egészen egyszerűen azért, mert az a nyelv, amit ő használ nem horvát és nem hajlandó semmilyen elemet beépíteni a többi horvát irodalmi nyelvből. [[Ignac Kristijanović]] pap volt Gaj munkájának egyik fő ellenzője és ennek demonstrálásaként hozzálátott a Biblia lefordításához. Gaj Kristijanović-csal és a többi íróval szemben végül fölényes többséget szerzett és érvényre jutott az általa teremtett, szerbhez közel álló horvát irodalmi nyelv.

[[1830]]-ban Budán adta ki horvát és német nyelven írt művét a horvát-szlávhorvát–szláv [[helyesírás]]ról ''(Kratka osnova horvatsko-slavenskoghorvatsko–slavenskog pravopisanja),'' amely [[Ignjat Đurđević]] és [[Pavao Ritter Vitezović]] után az első horvát ortográfiai mű volt. A sajátos horvát nyelvi hangok írására Vitezovićot és a cseh helyesírást követte. A horvát mellett ezt a művet tartják a latin nyelvű bosnyák és szerb írásmódok alapjának is. Szoros barátság fűzte [[Vuk Stefanović Karadžić|Vuk Karadžićhoz]], a szerb [[cirill ábécé|cirillbetűs ábécé]] egységesítőjéhez, melynek betűi megegyeztek Gaj ábécéjével és ketten a horvát-szerbhorvát–szerb egység mielőbbi megvalósítását sürgették.

Gaj megítélése az újkori Horvátországban igencsak vegyes. Számos horvát magánszemély, vagy tudós véleménye az, hogy egyszerűen megalázkodott a szerbeknek, amikor a horvát irodalmi nyelvet a što nyelvjáráshoz igazította, noha maga kaj-horvát volt. Bár arra hivatkoztak, hogy a horvátok többségében štoul beszél, számos horvát viszont úgy látja, hogy csak a délszláv egység megteremtése érdekében tették što alapúvá az irodalmi nyelvet. A Gajt követő nyelvi reformok az [[Eszék]] környéki nyelvjárásokra alapozták a szerbhorvátot, ahol a nyelvjárások átmenetet alkotnak a horvát és szerb között. Háttérbe szorította így Gaj a [[ča nyelvjárás|ča-]] és [[kaj nyelvjárás|kaj-horvát nyelvet]], valamint azokat a csoportokat, amely a három nyelvjárás ötvözésével és más szláv nyelvek segítségével akartak egy olyan horvát nyelvet kovácsolni, amely ténylegesen is különbözik a [[bosnyák nyelv|bosnyák]] és a [[szerb nyelv]]től. Évtizedekig tartott a ''szerbhorvát'' többség a horvát irodalmi nyelvben, de világossá vált igen hamar, hogy a horvát-szerbhorvát–szerb egység eszménye eleve kudarcra van ítélve. Horvátország azóta megpróbál letérni a Gaj-féle útról és újra tervezni saját nyelvét a másik két nyelvjárásból, de a [[szerbhorvát nyelv|szerbhorvát]] jellegtől csak nehezen szabadul.