„Lövészárok-hadviselés” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Hírközlés: drótnélküli --> drót nélküli
184. sor:
A franciák vezették be 1916 tavaszán a [[Fusil-Mitrailleur Mle 1915 CSRG]] (Chauchat) [[golyószóró]]t, és 1918-ra több, mint {{szám|250000}} ilyen fegyvert állítottak hadrendbe. Az elképzelés szerint a katonák támadás közben területtüzet zúdítottak volna az ellenséges vonalakra. Több, mint {{szám|80000}} francia katonát szereltek fel az [[RSC 1917]] félautomata golyószóróval, szintén hasonló célból. Az [[Renault FT–17|FT 1917 harckocsikra]] is a nyílásokon át tüzelő automata fegyvereket szereltek.
 
A britek a [[harckocsi]]kban látták az esélyt az frontok áttörésére, mivel azok át tudtak kelni a senki földjén és a szögesdrót-akadályokon, bizonyos mértékben a lövészárkokon is. A kezelőket a páncélzat megvédte a kézifegyverek és a géppuskák tüzétől. A harckocsitharckocsik átjárót tudtak nyitni a támadó gyalogságnak, amely a harckocsikat kísérve elfoglalta és megtartotta az ellenséges állásokat. Az első tankok azonban nagyon lassúak és megbízhatatlanok voltak, és nem nyújtottak elég védelmet a tüzérségi lövedékekkel szemben. Ezeket a problémákat a háború utolsó évére sikerült áthidalni és a harckocsit tömeges bevetése jelentős mértékben megkönnyítette a brit hadsereg utolsó hadműveleteit.
 
A francia hadsereg a német géppuskafészkek és betonnal megerősített fedezékek megsemmisítésére vetette be a haditengerészet által rendszeresített [[Hotchkiss 37 mm-es ágyú]] tábori változatát, amelyet kezdetben nagy rombolóerejű lövedékekkel, de később páncéltörő lövedékkel is használtak - így ez lett az első harckocsi-elhárító ágyú.