Főmenü megnyitása

Módosítások

a
A Tang-dinasztia bukása után, a 8. században megszűnt Hszincsiangban minden kínai befolyás. Megint váltották egymást a rövid életű államok. Azonban ezek már általában kiterjedtek az egész óriási területre, a területi széttagolódás csökkent. A 12. századtól a lakosság nagy többsége [[muszlim]], kisebbsége [[buddhista]].
 
1218 után [[mongolok|mongol]] uralom alá került a vidék. Azonban csak kisebb része erővel. A mongolok kiegyeztek az [[ujgurokkalujgurok]]kal. Az ujgur kánságok adót fizettek a mongoloknak és katonákat adtak hadjárataikhoz, viszont megtarthatták belső önállóságukat, saját társadalmi szervezetüket. Ahogy a mongolok hatalma hanyatlott, úgy nőtt a helyi kánságok tényleges önállósága.
 
A 17. században egy saját külön öntudattal (identitással) rendelkező mongol csoport, a [[dzsungárok]] megszervezték a kínai történelem utolsó pusztai nomád államát Hszincsiangban. Ez az állam hosszú háborúba keveredett a Jüan-dinasztia Kínájával és végül alulmaradt. Kínai becslés szerint a dzsungárok 80%-a elpusztult. A győztes kínaiak a 18. században egy mohamedán bábállamot szerveztek itt. Nyugalom azonban nem lett a vidéken, a különféle felkelések és fegyveres frakcióharcok folyamatosak voltak. Mégis megindult, igaz, kezdetben lassú ütemben, a kínai parasztok betelepülése a legtermékenyebb oázisokba. 1882-ben szervezték rendes kínai tartománnyá Hszincsiangot.