„Szepesvéghely” változatai közötti eltérés

A település a német jog alapján soltész általi betelepítéssel keletkezett a [[13. század]]ban. [[1294]]-ben ''"Granich"'' néven említik először. [[1321]]-ben ''"Grenic"'', [[1773]]-ban ''"Hranowcze"'', [[1786]]-ban ''"Hranownicza"'' alakban említik a korabeli források. Az [[Árpád-kor]]ban határőrfalu volt, [[1542]]-ig a [[savnik]]i cisztercita apátság, később több nemes zálogbirtoka, majd [[1776]]-tól [[1945]]-ig a szepesi püspökség birtoka. Római katolikus temploma [[1398]]-ban épült [[gótika|gótikus stílus]]ban. A középkorban többször pusztította földrengés, tűzvész, szárazság és éhínség. A falu a [[középkor]]ban bányaváros, sörfőzdéje, malma, fűrésztelepe volt. A bányászat fellendülése a [[16. század]]ban következett be, amikor a Thurzó család több bányát nyitott a határában, ahol főként rezet bányásztak. A réztelepen az ún. Kupfenhausban élők kiváltságokat kaptak, élénk rézkereskedelem folyt itt. Lakói a bányászat mellett mezőgazdasággal, méhészettel, halászattal foglalkoztak. [[1676]]-ban kuruc hadak támadták meg a települést és 20 házát felégették. [[1710]]-ben újabb támadás következett, melyben a lakosság kétharmada elpusztult, a házakat kifosztották, az állatokat elhajtották. [[1724]]-ben az egész falu leégett, [[1813]]-ban pedig nagy árvíz pusztított. A település [[kékfestő]] iparáról volt híres, ami az [[1824]]-ben alapított kékfestő műhelynek volt köszönhető, mely egészen [[1975]]-ig működött. Az egykori műhely épületében a község múzeumot szándékozik létrehozni. Fűrésztelepét a Hámor nevű települészen [[1858]]-ban alapították, később Dubinára helyezték át. A II. világháború idején szűnt meg. [[1787]]-ben 112 házában 799 lakos élt. [[1828]]-ban 133 háza és 991 lakosa volt.

 

 

Fényes Elek szerint ''"Grenicz, (Hranowce), tót mv., Szepes vmegyében,, ut. p. Horkához egy mfldnyire: 906 kath., 85 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa tágas, különösen erdeje sok. F. u. a szepesi püspök.