„Bon” változatai közötti eltérés

A '''bon''' vagy '''bön''' [[Tibet]] ősi hitrendszere, amelyben a népi vallásosság [[animizmus|animista]] és [[sámánizmus|sámánisztikus]] elképzelései keverednek iráni [[Zoroasztrizmus|zoroasztránus]] elemekkel, [[hinduizmus|hindu]] ([[saivizmus|saiva]]) és a 7. századtól [[Buddhizmus|buddhista]] hitvilággal, amellyel versenyezve, annak egyes elemeit magába olvasztva tételes vallássá alakult a tibeti régióban. A buddhista tanok második, 11. századi tibeti terjesztése után nyert szervezett formát. Az ősi bon – amelyről írásos források hiányában meglehetősen keveset tudunk – és a mai bon között csak felszínes folyamatosság mutatható ki. A bon jelenlegi megnyilvánulási formáit az [[India|Indiából]] beáramló [[mahájána buddhizmus]] alakította a legnagyobb mértékben.

==Kialakulása és fejlődése==

A vallásról az írásos forrásokat a buddhista szerzetesek állították elő, akik próbálták a tibeti történelemben annak jelentőségét csökkenteni. Eredeti neve a ''Gcug'', a bon nevet is a 11. századi buddhista szerzetesek adták a vallásnak, a lámaizmus terminológiáját és intézményeit is ekkor vette át (módosított bon, ''agyur bon'').<ref>{{opcit |n=Mircea Eliade |c= |k= |f= |o=750}}</ref> A bon szó jelentése: istenigézés varázsigék kántálásával.