„Lovagrend” változatai közötti eltérés

"XII. 7. Ugyanabban az évben [1118] néhány nemes férfiú a lovagok sorából, buzgók, vallásosak és istenfélők, a [[patriarcha]] úr kezében a [[szerzetes]] [[kanonok]] módjára [[Krisztus]] szolgálatára kötelezték magukat: tisztaságban, engedelmességben és tulajdon nélküli életre örökös fogadalmat tettek. Ezek között az elsők és legfőbbek tiszteletre méltó férfiak voltak: Hugues [[de Payens]] és [[Geoffrey de Saint Audemar]]. Mivel sem templomuk, sem saját házuk nem volt, a király ideiglenesen lakást engedett nekik abban a palotában, mely az Úr temploma mellett dél felé van. Az Úr templomának kanonokjai pedig azt a térséget, mely az említett palota körül terül el, bizonyos feltételek mellett átengedték melléképületek emelésére. A király úr pedig előkelőivel, a patriarcha úr viszont az egyházak főpapjaival birtokaiktól bizonyos javadalmakat engedtek át neki ételre és ruházkodásra vagy ideiglenesen, vagy véglegesen. Az első dolog, amire őket a patriarcha úr és a többi [[püspök]] [[bűnbocsánat]] mellett kötelezte, az volt, hogy az utakat, főként a [[zarándok]]ok biztonsága érdekében a rablóktól és útonállóktól őrizzék. Alapításuk után kilenc évvel is még világi öltözetben jártak, és azokat a ruhákat használták, melyeket az emberek ajándékoztak nekik lelkük üdvére. Végül a kilencedik évben a franciaországi Troyes mellett zsinatot tartottak. Ezen részt vettek a reimsi és soissons-i [[érsek]] urak az alájuk rendelt püspökökkel, továbbá az albanói püspök, mint az [[apostoli szék]] követe... Itt Honorius pápa és István jeruzsálemi patriarcha úr kívánságára szabályt állapítottak meg és fehér öltözetet írtak elő részükre. Mikor pedig már kilenc esztendeje folytatták ezt az életmódot és még mindig kilencen voltak, számuk hirtelen növekedni kezdett, és birtokaik is megsokasodtak. [Azután pedig] [[Jenő pápa]] úr idejében, ahogy beszélik, vörös posztóból, hogy mások közt felismerhetőek legyenek, keresztet varrattak a köpenyeikre, mind a lovagok, mind az alsóbbrendű testvérek, kiket szolgálóknak mondanak. Seregük oly mérhetetlenül megnövekedett, hogy ma már a [[konvent]]ben közel 300 lovag van, kik fehér chlamysba [köpenybe] öltözködnek, nem számítva a testvéreket, kiknek csaknem végtelen a száma. A tengeren túl és innen hatalmas birtokaik vannak úgyannyira, hogy nincs már a keresztény világban olyan tartomány, mely javaiból e testvéreknek részt nem engedett volna, és azt mondják, hogy gazdaságuk a királyokéval vetekedik..."

 

 

"A templomos testvérek, akiket Isten tartományunk megoltalmazására gyűjtött egybe, és akiknek különleges védelmet nyújt, szeretnék elnyerni az apostoli jóváhagyást, és életük rendjének külön szabályozását. [...] Mivel jól tudjuk, mekkora jelentősége van a Te közbenjárásodnak Istennél, valamint az ő helytartójánál és a többi európai uralkodónál, a Te gondjaidra bízzuk ezt a kettős törekvést, amelynek sikerén igen örvendeznénk. Legyen a templomosok szabályzata olyan, ami megfelelő oly férfiak számára, akik harci zaj közepette élnek, de egyszersmind olyan, hogy elfogadható legyen a eresztény fejedelmek számára is, akiknek ők értékes támogatóik. Amennyire Rajtad áll, és ha Istennek úgy tetszik, törekedj rá, hogy az ügynek gyors és sikeres kimenetele legyen."