„Lator László” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
36. sor:
Lator költészetét első pillantásra megkülönbözteti a kortárs magyar lírában szűkszavúsága és a kötött formákhoz való ragaszkodása. [[Domokos Mátyás]] azt írja erről a lírai hajlamról és törekvésről: „a Létezés egyetlen ősképletét akarja fölírni a halál fekete táblájára”. Ma már méltán elismert költő, de az [[1960]]-as évek végén még fölfedezésszerűen hangoznak a pályatárs [[Fodor András (költő)|Fodor András]] szavai: „a feleslegéből alkotó művész vállalt puritanizmusáról, szikár biztonságáról”, hangzás és jelentés, ritmus és dikció, kép és gondolat tökéletes egybeolvadásáról, és arról, hogy verseiben a kifejezés „szinte szeizmográf-érzékenységgel követi a mondandó impulzusát”.
A hetvenes évektől a kilencvenes évekig hétfő esténként népszerű és nagy hatású műfordítási szemináriumot (valójában költői mesterkurzust) vezetett az ELTE bölcsészkarán. Tanítványai közé tartozott többek közt [[Ferencz Győző (költő)|Ferencz Győző]], [[Imre Flóra]], [[Szabó T. Anna]], [[Tóth Krisztina (költő)|Tóth Krisztina]], [[Bódis Kriszta]], [[Imreh András]], [[Vörös István (költő)|Vörös István]], [[Lackfi János]], [[Kemény István (költő)|Kemény István]], Kun Árpád, Kőrizs Imre, [[Payer Imre (költő)|Payer Imre]], Vadász Géza, [[Bartis Attila]], Babarczy Eszter, [[Szlukovényi Katalin]] és az irodalomtörténész Kappanyos András.
==Díjai==
| |||