Wikipédia

Lator László

(1927-) magyar költő, műfordító, esszéista, irodalomtörténész

Lator László (Tiszasásvár, Csehszlovákia, 1927. november 19. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Lator László
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Született 1927. november 19. (95 éves)[1]
Tiszasásvár
Állampolgársága
Házastársa Pór Judit (1955–1995)
Gyermekei egy gyermek
Foglalkozása
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (1947–1951, hungarológia, germanisztika)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Lator László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

ÉleteSzerkesztés

 
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike (Csigó László felvétele)

Édesapja a műszaki egyetemen végzett, az első világháború kitörésekor már csak a zárószigorlata hiányzott. Beregszászi gimnazistaként leventeként hadifogságba került, a breszt-litovszki hadifogolytáborból szabadulva 1945 karácsonyán talált családjára Makón.[2] Érettségijét már ott szerezte.[3] 1947–1951 között magyar–német szakon végez a Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten, egy ideig Eötvös-kollégistaként, ahonnét 21 évesen Péndi Pál és Falus Róbert miatt kirúgták. 1950–1955 között a körmendi Kölcsey Gimnázium tanára. 1955-től az Európa Kiadó lektora, később főszerkesztője.[2]

Versekkel a Magyarok és a Válasz című folyóiratokban jelentkezik először. A Kárpátaljai Kör elnöke, 1992-től alapító tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Szerkesztőként vagy szereplőként rendszeresen megjelenik a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. Hosszú időn át szerkeszti az Unikornis Kiadó sorozatát, A magyar költészet kincsestárát. A Holmi (folyóirat) 1989-es alapításától fogva a lap szerkesztőbizottságának tagja.

Bár már az 1940-es évek második felében elkészül és megjelenésre vár egy kötete, első verseskönyve, a Sárangyal csak 1969-ben jelenik meg. Addig főleg műfordítóként van jelen a magyar irodalmi életben. Köteteket fordít Alekszandr Blok, Lermontov, Paul Celan verseiből, válogatott műfordításait Kalandok, szenvedélyek címen adják ki. Számos antológiát szerkeszt, köztük a Gyönyörök sötét kútjait a világ- és a magyar irodalom erotikus verseiből. Összes versei 1997-ben jelennek meg.

Lator költészetét első pillantásra megkülönbözteti a kortárs magyar lírában szűkszavúsága és a kötött formákhoz való ragaszkodása. Domokos Mátyás azt írja erről a lírai hajlamról és törekvésről: „a Létezés egyetlen ősképletét akarja fölírni a halál fekete táblájára”. Ma már méltán elismert költő, de az 1960-as évek végén még fölfedezésszerűen hangoznak a pályatárs Fodor András szavai: „a feleslegéből alkotó művész vállalt puritanizmusáról, szikár biztonságáról”, hangzás és jelentés, ritmus és dikció, kép és gondolat tökéletes egybeolvadásáról, és arról, hogy verseiben a kifejezés „szinte szeizmográf-érzékenységgel követi a mondandó impulzusát”.

A hetvenes évektől a kilencvenes évekig hétfő esténként népszerű és nagy hatású műfordítási szemináriumot (valójában költői mesterkurzust) vezetett az ELTE bölcsészkarán. Tanítványai közé tartozott többek közt N. Kiss Zsuzsa, Ferencz Győző, Imre Flóra, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Bódis Kriszta, Imreh András, Vörös István, Lackfi János, Kemény István, Kun Árpád, Kőrizs Imre, Papp Gábor Zsigmond, Payer Imre, Szabó Szilárd, Vadász Géza, Bartis Attila, Babarczy Eszter, Szlukovényi Katalin, Zsávolya Zoltán és Kappanyos András.

1955–1995 között Pór Judit műfordító házastársa, egy fiuk született. Élettársa Kárpáti Éva festőművész.[2] Feleségével együtt szabadideje jelentős részét Ispánkon töltötte, ahol telket és házat vettek. Szenvedélyesen érdeklődik a gombák iránt, autodidakta gombász.[4]

DíjaiSzerkesztés

MűveiSzerkesztés

  • A szovjet líra kincsesháza (1963)
  • Klasszikus orosz költők (1966)
  • A világirodalom legszebb versei. XX. század (1967)
  • Sárangyal. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1969
  • Mai olasz elbeszélők (1969)
  • Az egyetlen lehetőség. Versek; Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1976
  • Domokos Mátyás–Lator Lászlóː Versekről, költőkkel; Szépirodalmi, Bp., 1982
  • Makó; fotó Szabóky Zsolt, szöveg Varga Dezső, Halmágyi Pál, Lator László, németre ford. Dagmar Fischer, Engl Géza; Corvina, Bp., 1985
  • Fellobban, elhomályosul (1986)
  • Az elhagyott színtér. Versek 1947-1987; Szépirodalmi, Bp., 1992
  • A magyar költészet kincsestára sorozat (1992)
  • Szigettenger. Költők, versek, barátaim; Európa, Bp., 1993
  • Sötéten, fényben. Kiadatlan versek, 1946–1950; Magyar Írószövetség–Belvárosi Könyvkiadó, Bp, 1994 (Bibliotheca Hungarica)
  • A kuruc költészet (1995)
  • A XVIII. század költői (1996)
  • Lator László összes versei 1946-1996 (1997)
  • Lator László versei és versfordításai; utószó Ferencz Győző; Unikornis, Bp., 1999 (A magyar költészet kincsestára)
  • Kakasfej vagy filozófia? Mire való a vers?; Európa, Bp., 2000
  • The belling; angolra ford. Kiss Zsuzsa, Gregory O'Donoghue et al.; Southword, Cork, 2005
  • A tér, a tárgyak; Európa, Bp., 2006
  • Az egyetlen lehetőség. Válogatott versek; utószó Ferenc Győző; Európa, Bp., 2007
  • A megmaradt világ. Emlékezések; Európa, Bp., 2011 + CD
  • Szabad szemmel. Esszék; Európa, Bp., 2016

MűfordításaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b c Puszta Dóra: Portré: Lator László tanár, költő, szerkesztő. HVG, XLIII. évf. 46. sz. (2022. nov. 17.) 98. o.
  3. ↑ Lator László és Orosz István a Nemzetiben - litera.hu
  4. ↑ Archivált másolat. [2014. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 28.)
  5. ↑ Augusztus 20.: Átadták az állami kitüntetéseket, litera.hu
  6. ↑ https://magyarnemzet.hu/belfold/2022/08/kitunteteseket-adott-at-csak-janos-miniszter

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

 
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Lator László témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lator_László&oldid=25964977”