Wikipédia

Ferencz Győző (költő)

(1954-) magyar költő, irodalomtörténész, műfordító
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 22.
Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Ferencz Győző (egyértelműsítő lap).

Ferencz Győző (Budapest, 1954. április 4. –) József Attila-díjas magyar költő, irodalomtörténész, műfordító, professor emeritus.

Ferencz Győző
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Született1954. április 4. (70 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő,
irodalomtörténész,
műfordító
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1973–1978)
KitüntetéseiJózsef Attila-díj
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar–angol szakán végezte 1973–1978 között. 1982-ben bölcsészdoktori, 1997-ben PhD fokozatot szerzett, 2010-ben „habilitált doktor” címet szerzett az irodalomtudományok tudományágában. 2014-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.

1978–1982 között a Jedlik Ányos Gimnázium tanára volt. 1982–1985, illetve 1986–1993 között az Európa Könyvkiadóban dolgozott felelős szerkesztőként. 1985–1986-ban, majd 1993 és 2020 között az ELTE BTK Angol-Amerikai Intézetének Anglisztika Tanszékén angol, ír és amerikai költészeti kurzusokat vezetett. 2005 és 2009 között tanszékvezető, 2014 és 2020 között a Modern Angol és Amerikai Irodalom doktori program vezetője volt. 1980-tól tagja, 1990–1993 között titkára volt a Magyar Tudományos Akadémia Verstani Munkabizottságának. 1988–1992 között a belgiumi Leuvenben megjelenő Phi című nemzetközi költészeti folyóirat magyarországi levelezője volt. 1989–1991 között az Újhold-Évkönyv, 1993–2000 között a Nagyvilág című folyóirat szerkesztőségének tagja volt. 1998–2009 között a Népszabadság című napilap kritikusa volt.

1980 óta a Magyar PEN Club tagja. 1988–2004 között a Magyar Írószövetség tagja volt. 1989-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Irodalmi Tagozatának. 2004-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották, 2009 óta az Akadémia ügyvezető elnöke. 2008 óta a Szépírók Társaságának tagja. 2012-ben az Academia Europaea tagjává választották.

1991-ben, illetve 1995–1996 között az egyesült államokbeli Oberlin College-ban (Ohio) Fulbright-ösztöndíjas volt. 1998–2002 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült.

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke, posztjáról 2011. április 20-án lemondott, mivel méltánytalannak tartotta, hogy az „ellen-akadémia”, a Magyar Művészeti Akadémia nevesítve bekerült az új Alkotmányba.[1] A tisztségre azonban még ugyanebben az évben, majd 2014-ben újraválasztották.

Művei

szerkesztés
  • Ha nem lenne semmi nyom (versek; Kozmosz Könyvek, 1981)
  • Omlásveszély (versek; Szépirodalmi, 1989)
  • Két ív (versek, műfordítások; Magyar Írószövetség – Belvárosi Könyvkiadó, 1993)
  • Gyakorlati verstan – verstani gyakorlatok (tankönyv; Tankönyvkiadó, 1994, második, javított kiadás: 1995)
  • Magamtól egyre messzebb (válogatott versek; Tevan, 1997)
  • A költészet mechanikája (tanulmányok; Tankönyvkiadó, 1997)
  • Hol a költészet mostanában? (esszék; Nagyvilág, 1999)
  • Alacsony ég alatt (összegyűjtött versek; Palatinus, 2000)
  • Radnóti Miklós élete és költészete (kritikai életrajz; Osiris, 2005, második, javított és részlegesen bővített kiadás: 2009)
  • Szakadás (versek; Sziget, 2010)
  • Körvonalak a ködben. Tanulmányok a költészetről (L'Harmattan, 2014)
  • Az alany mint tárgy. Kritikák és megemlékezések 1992–2013 (L'Harmattan, 2014)
  • Ma reggel eltűnt a világ. Válogatott és új versek (Gondolat, 2018)

Műfordításai

szerkesztés
  • John Donne: Negatív szerelem (1987)
  • Tony Harrison: V. (2004)
  • Medbh McGuckian: Remembering Seamus Heaney – Emlékezés Seamus Heaney-re (2016)
  • Eiléan Ní Chuilleanáin: Seamus Heaney: The Escape from Thebes – Seamus Heaney: Menekülés Thébából (2018)
  • Gabriel Fitzmaurice: Where History Meets Poetry: Local History and Its Reflection in the Ballad – Ahol történelem és költészet találkozik: A helytörténet tükröződése a balladákban. (2019)
  • Tom Hubbard: The Emerald Passport: Seamus Heaney, Literature and Europe – A smaragd útlevél: Seamus Heaney, az irodalom és Európa (2022)

Válogatásai, szerkesztései, szöveggondozásai

szerkesztés

Idegen nyelven

szerkesztés

Díjak, elismerések

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés

Források

szerkesztés
  • Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Margócsy István: „Ferencz Győző: Ha nem lenne semmi nyom”. In: Margócsy István: Nagyon komoly játékok (1996) 55–59.
  • Lator László: „Mesterlevél – Ferencz Győző költészete”. In: Lator László: Szigettenger (1993) 319–329.
  • Fodor András: „Ferencz Győző kötetterve, 1980 (Ha nem lenne semmi nyom, 1981. Kozmosz)”. In: Fodor András: A révkalauz lámpái (1994) 90–91.
  • Várady Szabolcs: „Rossini és a brazilok (Ferencz Győző: Omlásveszély)”. In: Várady Szabolcs: A rejtett kijárat (2003) 337–342.
  • Takács Ferenc: „Ferencz Győző: Omlásveszély”. Kortárs, 34. évf. 3. sz. (1990) 160-163.
  • Határ Győző: „Ferencz Győző: Omlásveszély”. In: Határ Győző: „Irodalomtörténet” (1992) 62–63.
  • Lator László: „A gondolkodás szépsége (Ferencz Győző: Magamtól egyre messzebb)”. In: Lator László: Kakasfej vagy filozófia? (2000) 172–175.
  • Lator László: „Hogy szól a vers? (Ferencz Győző: A költészet mechanikája)”. In: Lator László: Kakasfej vagy filozófia? (2000) 199–202.
  • Báthori Csaba: „Belül tágasabb (Ferencz Győző: Magamtól egyre messzebb; Ferencz Győző: A költészet mechanikája)”. In: Báthori Csaba: Játék sötéttel (2007) 2. kötet 151–158.
  • Baán Tibor: „»Megoldás több ismeretlenre« – Ferencz Győző: Alacsony ég alatt”. In: Baán Tibor: Szerepválaszok (2004) 231–241.
  • Margócsy István: „Ferencz Győző: Magamtól egyre messzebb”. In: Margócsy István: Hajóvonták találkozása (2003) 53–63.
  • Mesterházi Mónika: „A köztes költő – Ferencz Győző (új) verseiről (Ferencz Győző: Magamtól egyre messzebb)”. Holmi, 10. évf. 4. sz. (1998. április) 581–586.
  • Márton László: „Költőélet, költőhalál (Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete)”. Holmi, 18. évf., 11. sz. (2006. november) 1553–1573.
  • Borbély Szilárd: „Megjegyzések az életszentségről (Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete)”. In: Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai (2008) 117–129. old.
  • Mesterházi Mónika: „Szerepek, hazatérések (Ferencz Győző költészetéről)”. Beszélő, 3. folyam, 13. évf. 7–8. sz. (2008. július–augusztus) 159–162.
  • Jász Attila: „Töretlen ív (Ferencz Győző: Alacsony ég alatt)”. In: Jász Attila: Fürdőkádból a tenger avagy különbségben a hasonlóság (2009) 156–164.
  • Takács Ferenc: „…mert annyit érek én…” (Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete)”. In: Takács Ferenc: Mobilis in Mobile (2008) 108–113.
  • Szlukovényi Katalin: „A kételkedő rigó (Ferencz Győző: Szakadás)” Holmi, 22. évf. 12. sz. (2010. december) 1602–1608.
  • Lator László: „Szakadások, kötődések (Laudáció Ferencz Győzőről)”. Műhely, 34. évf., 1. sz. (2011) 64.
  • Szénási Zoltán: „»szakadások szakadatlan sora« (Ferencz Győző Szakadás című kötetéről)”. Műhely, 35. évf. 1. sz. (2012) 69-70.
  • Alföldy Jenő: „Az önazonosság verse. Ferencz Győző: Fraktál-tudat”. In: Alföldy Jenő: Igézet és magyarázat. Budapest, Magyar Napló, 2012, 358-364.
  • Mesterházi Mónika: „Összetartó szakadások. Ferencz Győző: Szakadás.” Holmi, 24. évf. 9. sz. (2012. szeptember) 1157-1162.
  • Pór Péter: "Az értelem tört emléktükrei – Ferencz Győző". In: Pór Péter: Utolsó útitársak. Költők, esztéták (2022) 179–189.

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ferencz_Győző_(költő)&oldid=27617915”