„Nagysurány” változatai közötti eltérés

A legnagyobb probléma [[1938]]. [[december 25.|december 25-én]] volt. Ekkor hazajöttek Surányba a Szlovákiában tanuló diákok és a Szlovákiába átszökött személyek is. Amikor Gratzer Ferenc plébános kijelentette, hogy a diákmisén az evangéliumot és a prédikációt magyar nyelven is elmondja, amire hangos köhögés hallatszott. A Szlovákiából visszajöttek elkezdték a többieket bujtogatni a hatalom ellen, a mise végén elhangzó magyar himnuszba elkezdték hangosan énekelni a "Hej, Slováci" kezdetű szlovák himnikus éneket. Amikor a hívek a templomból kijöttek a magyarok és a szlovákok egymásnak estek, mivel az utcán tartózkodtak a csendőrök is, a szlovákok ezek felé indultak meg. A csendőrök lőttek. A 19 éves Kokoska Mária meghalt, további hét ember megsebesült. Kokoska Mária testi fogyatékos volt, nem volt szájpadlása, így beszélni sem tudott. Szlovák források szerint a tűzparancsot Galambos János adta ki ("Tüzelj, az anyád Istenit!", majd ismételte "Tüzelj, a krisztusát!"), azonban a magyar források részletesebben számolnak be arról, hogy Galambos János előbb magyar, majd Révfalusi Mihály szlovák nyelven felszólította a tömeget a főtér elhagyására, azonban a tömeg nem akart feloszlani. Amikor a tömeg tovább közeledett a csendőrök felé Galambos János felszólította a rendőröket, hogy készítsék a fegyvereket majd kiadta a tűzparancsot, azonban Tóth József fegyverét elsütötte, majd utána Szabó Lajos is. Meg kell említeni, hogy Tóth Józsefet egyszer már megbüntették, mert [[Kolta (település)|Koltán]] hasonló körülmények között lelőtt már egy embert. Galambos János három hét börtönre, Tóth Józsefet (a jegyzőkönyvben egy helyen Ferenc) pedig leszerelésre ítélték. A szlovák sajtó azonnal elítélte az esetet, [[Pozsony]]ban tüntetést szerveztek. Ennek következtében a magyar hatóságok óvatosabbak voltak, és a továbbiakban nem került sor hasonló eseményre. A történtek után a legtöbb Szlovákiában élőt elfogták és a Csehszlovákiával történő megegyezésig bebörtönözték őket, majd kiutasították. Az atrocitás után Surányban nem történt hasonló eset. Ezeken kívül még két eset volt a visszacsatolt Felvidéken, az egyik [[Komáromcsehi]]n, ahol Bakos-Mihálik Katalin 24 éves asszonyt lőtték le, és [[Kassaújfalu]]n, ahol Balogh József helyi plébánost megverték és sérüléseibe belehalt. A 40-es években világháborús emlékművet lepleztek le Surányban. [[1941]]-ben Komjáton és Surányban maga Serédi Jusztinián végezte a bérmálást, aki itt szlovákul beszélt. A zsidók ügye Szlovákiában rosszabb volt, mint MagyarorságonMagyarországon. Szlovákia kikiáltása után azonnal elkezdték a zsidók deportálását, sok zsidó Szlovákiából igyekezett Magyarországra szökni. A [[Nyitraivánka]] és [[Berencs]] közti illegális határon Grünwald Albert és Johaník László taxisofőr, surányi lakosok szöktették át az embereket. A leleplezés után a csempészeket Fiala Emánuellel és Neubauer Zoltánnal együtt átadták a Gestaponak [[1943]]-ban. Magyarország megszállása után a zsidók megmentése már csak reménytelen kísérlet maradt Horthy részéről. [[1944]]. [[nyár|nyarán]] Surányba is 400 csendőr érkezett a zsidóságot összegyűjteni, majd elszállítani. Csupán néhány tért közülük vissza. A háború végén az ellenállás ismét egyre fokozódott, ez az ellenállás azonban már általánosan a nácizmus ellen irányult. A németek a háború vége felé már a fiatal ifjakat is vitték a frontra, vagy dolgoztatni, Surány környékén sokan bujkáltak a hatóságok elől.