„Heltai Gáspár” változatai közötti eltérés

Heltai német anyanyelvű volt, magyarul csak 1536-ban tanult meg, de ennek ellenére minden munkáját ezen a nyelven publikálta. Amikor áttért az evangélikus felekezetre, megnősült és a [[patrícius]] polgári életforma szerint rendezte be életét. A lelkészkedés mellett több vállalkozásba is bele fogott.

 

 

Heltai tudta, hogy a szászok a [[Német-római Birodalom]] területéről hozatják be a számukra fontos német nyelvű kiadványokat, mindennapi könyvszükségletüket meg jól kielégítette az ekkoriban [[Brassó]]ban működő Honterus nyomda. Ennek következtében ő maga csak elszórtan jelentetett meg egy-két német nyelvű munkát, 1552-től pedig kizárólag magyar és latin nyelvű kiadványokat tett közzé. Ugyanis a magyarok számára dolgozó könyvkiadási vállalkozás ekkoriban hiányzott. Nem volt egy olyan műhely, amely rendszeresen el tudta volna látni őket magyar nyelvű írásokkal. Heltai kiadványait jórészt maga írta, fordította vagy szerkesztette, olyan következetes nyomdai helyesírással, hogy műveinek és kiadványainak elterjedése nagy szerepet játszott a magyar helyesírás szabályozásában.

=== Értekező prózája ===

 

 

 

Heltai már ezt a korai művét is nagy nyelvi leleménnyel írta meg. Mivel német anyanyelvű volt néha erőltetettnek, botladozónak tűnnek nyelvtani szerkezetei, de még így is nagyon különbözik prédikátor társai száraz stílusától. Nem engedi, hogy fejtegetése unalomba torkoljon, egy-két mondat erejéig mindig találkozunk utalásokkal korabeli ismert eseményekre, ismert történetekre. Ezeknél a részeknél szembetűnő az elbeszélői kedv.

Az író ezt a művét is polgári olvasóközönségnek szánta, ehhez alakította annak stílusát és mondanivalóját. Az erkölcsi-társadalmi jellegű tanulságok igen határozottan juttatják kifejezésre a korabeli polgár irtózását minden zűrzavartól. A történetek kezdetben áttételesen, magyarázatot igényelve, csak az értelmezéssel együtt juttatják kifejezésre a határozott társadalom kritikát, aztán a kötet vége felé a gazdagabb művészi alakítás és a valóságelemek megszaporodása révén a történetek már önmagukban is tudják tolmácsolni azt. A ragadozók ekkor már rendszerint a falu környékén ólálkodnak, be merészkednek oda, és ellenfelükké egyre inkább maguk a parasztok válnak.

 

 

Az ördög csak azt kérte béréül, amit a jobbágyok majd saját jószántukból ajánlanak neki. Ez az alku vezet el a történet csattanójáig: egy parasztasszony meghallván, hogy jön a földesura, azt kiáltja: vigye el az ördög a nemes urat.

Heltai 1565-ben sajtó alá rendezte [[Antonio Bonfini|Bonfini]] művének a [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]]ra vonatkozó – addig kiadatlan – negyedik részét, ''A nemes Hunyadi Mátyás története'' címen. 1571 után egy átfogó történeti kiadványsorozat terve foglalkoztatta. Ennek három kötetéből csak az első, a ''Chronica az magyaroknak dolgairól'' (1575) készült el, amely a történeti események elbeszélésében a [[mohács]]i vészig halad. A második rész a mohácsi csata utáni történet összefoglalása lett volna, a harmadik pedig egy magyar nyelvű világkrónika. E két utóbbi Heltainak halála miatt azonban már nem készült el.

 

 

Elsősorban a [[monda|mondá]]k, a kerek elbeszélések, izgalmas eseménysorozatok, novellisztikus részletek ragadták meg. Ezeket kiszínezte és [[Hunyadi János]]ra, Mátyás királyra vonatkozó részekkel toldotta meg művét. Heltai kedvét lelte a [[regény]]es históriák előadásában. A mű kiemelkedő részei: [[Mária magyar királynő|Mária]] királynőnek és anyjának, [[Kotromanić Erzsébet magyar királyné|Erzsébetnek]] története, [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] és [[Morzsinai Erzsébet]] viszonyának szerelmes históriája, Hunyadi János halálának leírása, [[Hunyadi László]] [[tragikum|tragikus]] története, Mátyás fogsága és szabadulása [[I. György cseh király|Podjebrád]] prágai udvarából. Heltai magyar történetének központi hőse Mátyás király, számára ő a tökéletes uralkodói ideál.

* Heltai Gáspár és [[Bornemisza Péter]] művei (Bp. 1980).

* Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól (Bp. 1981).

 

== Külső hivatkozások ==