„Alkímia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 46.35.192.204 (vita) szerkesztéséről Addbot szerkesztésére |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{lektor}}
Az alkímia egy ősi beavatási rendszer, mai szóval iskola, amelynek lényegét tekintve nincs köze a kémiához. A felvilágosodás eszméinek térnyerése után az alkímia bizonyos gyakorlati és hibás aspektusai racionalizálódnak, asszimilálódnak egy proto-kémiának nevezhető, kezdeti tudományban. Ennek köszönhető, hogy a tudománytörténetben sokszor csupán egy babonáktól tarka áltudományként jelenik meg. Erősen egyszerűsítő nézőpont szerint ma az '''alkímia''' közönséges [[fém]]ek [[arany|arannyá]] és [[ezüst]]té változtatásának és más kapcsolódó [[mágia|mágikus praktikáknak]] az [[áltudomány]]a.
Az alkímia a ma széles körben elfogadott tudományos felbontás szerint inkább egy pszichológiai irányzat előképe, amelyet a XX. században egyrészt [[Carl Gustav Jung]] helyezett az érdeklődés homlokterébe, másrészt az összehasonlító vallástudomány úttörője, [[Mircea Eliade]]. Amíg Jung a [[pszichoanalízis]] elméletébe próbálta az alkímia szimbólum világát beemelni, addig Eliade az alkímia eredetét kutatva próbált meg abból a proto-vallásokra vonatkozó elméleti munkáihoz adalékokat nyerni.▼
Jung a kollektív tudattalanból származó ősképeket, archetípusokat látta meg az alkímia szimbolikájában, amelyek segítségével az egyén individuációs fejlődésében nehezen megragadható folyamatok válnak leírhatóvá, ezáltal az orvos a páciens saját tudattalanjából (képzelet, álom, hallucináció) előtörő képeket értelmezi amelyekről a tudat nem akar tudomást venni, illetve elutasít. Jung tehát az alkímia metafizikus beavató valóságát figyelmen kívül hagyta, mint kutató pszichológus.▼
Eliade más szemszögből közelít az alkímiai hagyományok felé. Forrásokat sorba véve szisztemizál és magyaráz, miközben azt vizsgálja, hogy a kezdeti kohászat mesterfogásaiból, azokra építve, mint megszentelt mesterségből, az anyag (kőzet – érc – fém) átváltoztatásának lépései miképp vezethettek egy később (a szentség és a profán egymástól való eltávolodása szerint) elvonttá váló rítus és eszmerendszer, valamint a korai vallási gyakorlatok irányába. Eliade szerint az alkímia a teremtés tökéletesítésének a korai mestersége.▼
Az alkímia a metafizika szempontjából általában a lélek megtisztításának, felemelésének, megváltásának és megistenítésének (Opus Magnum) folyamatait rejti és tárgyalja, mint minden metafizika. A történelem folyamán nem volt állandó alkímiai iskola, hanem egy tág és változékony rendszer volt amely mindig hatott az adott kor és hely szellemére. Így beszélhetünk egyrészt görög-egyiptomi-babiloni, indiai/hindu, kínai/taoista alkímiáról, másrészt iszlám, keresztény, gnósztikus és misztikus alkímiáról.
19 ⟶ 12 sor:
Az alkímia mélyebb megértéséhez ennél jóval többre van szükség. Tudni kell, hogy maguk a szerzők, - amennyiben fennmaradt néhány komolyan vehető mű - sokszor bevallottan félreértelmezhetően vagy értelmezhetetlenül fogalmaztak, egyrészt, hogy kiemeljék a fizikai-kémiai leírások [[allegória|allegorikus]] voltát, másrészt pedig a kor tudományos színvonalának megfelelően. Hangsúlyozni kell, hogy maguk az alkímiai tárgyú írások csak a legritkább esetben voltak hivatottak valamely - mai értelemben vett - tudományos eredmény bemutatására szánva.
==Nézőpontok az alkémiáról==
▲Az alkímia a ma széles körben elfogadott tudományos felbontás szerint inkább egy pszichológiai irányzat előképe, amelyet a XX. században egyrészt [[Carl Gustav Jung]] helyezett az érdeklődés homlokterébe, másrészt az összehasonlító vallástudomány úttörője, [[Mircea Eliade]]. Amíg Jung a [[pszichoanalízis]] elméletébe próbálta az alkímia szimbólum világát beemelni, addig Eliade az alkímia eredetét kutatva próbált meg abból a proto-vallásokra vonatkozó elméleti munkáihoz adalékokat nyerni.
▲Jung a kollektív tudattalanból származó ősképeket, archetípusokat látta meg az alkímia szimbolikájában, amelyek segítségével az egyén individuációs fejlődésében nehezen megragadható folyamatok válnak leírhatóvá, ezáltal az orvos a páciens saját tudattalanjából (képzelet, álom, hallucináció) előtörő képeket értelmezi amelyekről a tudat nem akar tudomást venni, illetve elutasít. Jung tehát az alkímia metafizikus beavató valóságát figyelmen kívül hagyta, mint kutató pszichológus.
▲Eliade más szemszögből közelít az alkímiai hagyományok felé. Forrásokat sorba véve szisztemizál és magyaráz, miközben azt vizsgálja, hogy a kezdeti kohászat mesterfogásaiból, azokra építve, mint megszentelt mesterségből, az anyag (kőzet – érc – fém) átváltoztatásának lépései miképp vezethettek egy később (a szentség és a profán egymástól való eltávolodása szerint) elvonttá váló rítus és eszmerendszer, valamint a korai vallási gyakorlatok irányába. Eliade szerint az alkímia a teremtés tökéletesítésének a korai mestersége.
==Magyar aranycsinálók==
{{fő|Magyar alkémisták}}
== Lásd még ==
| |||