Anna Anderson

Anna Anderson, születési nevén Franziska Schanzkowska (Borowy Las, Német Birodalom, 1896. december 6. - Charlottesville, USA, 1987. február 12.) a legismertebb a számos csaló közül akik magukat Anasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnőnek valloták. Anasztázija volt az utolsó orosz cár, II. Miklós és Alekszandra Fjodorovna cárné negyedik, egyben legfiatalabb lánya, az ifjú cárevics Alekszej nagyherceg legfiatalabb nővére, akit családjával együtt az orosz forradalom idején, 1918. július 16-án július 17-ére virradóan, a bolsevik forradalmárok Jekatyerinburgban kivégeztek.

Anna Anderson
Anna Anderon 1922-ben
Született	Franziska Schanzkowska 1896. december 6. Borowy Las, Nyugat-Poroszország, Poroszország, Német Birodalom (mai Lengyelország)
Elhunyt	1987. február 12. (90 évesen) Charlottesville, Virginia, Amerikai Egyesült Államok
Állampolgársága	amerikai weimari köztársaság német
Házastársa	Dr. John Eacott Manahan
Foglalkozása	színész
Halál oka	tüdőgyulladás
Sírhelye	Seeon Abbey
A Wikimédia Commons tartalmaz Anna Anderson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

1920-ban Anderson egy elmegyógyintézetbe került, miután öngyilkosságot kísérelt meg Berlinben. Eleinte „Fräulein Unbekannt” (Ismeretlen kisasszony) néven nevezték, mert nem fedte fel személyazonosságát. Később Tschaikovsky majd Anderson néven mutatkozott. 1922-ben Anderson kijelentette, hogy ő Anasztázjia nagyhercegnő. Bejelentése hamar nagy figyelmet kapott, és míg a rokonok nagy többsége és azoknak, akik ismerték a hercegnét, egyértelműen kijelentették, hogy Anderson egy csaló, addig mások megvoltak győződve, hogy ő Anasztázija Romanova orosz nagyhercegnő. 1927-ben a cárné testvére Ernő Lajos hesseni nagyherceg magánnyomozót fogadott, aki Andersont egy lengyel parasztlányként, egy bizonyos Franziska Schanzkowska-ként azonosította. A perben ami az ő személyazonosságáról szólt, a bíróság úgy határozott, hogy Andersen nem tudja bizonyítani, hogy ő lenne Anasztázija, de azt sem, hogy nem ő lenne az.

1922 és 1968 között Anderson Németország és az Egyesült Államok területén élt, különböző támogatós segítségével fenntartva magát, majd '68-ban végleg a Virginia állambeli Charlottesville városában telepedett le, ahol hozzáment Dr. Jack Manahan történelem professzorhoz. 1984-ben bekövetkezett halála után testét elhamvasztották. A Szovjetunió bukása után 1991-ben nyolc holtestet találtak Szibériában, ezeket azonosították, mint Miklós cár és felesége, valamint három gyermekük földi maradványi. A két hiányzó holtestet Anasztázija és öccse, Alekszejnek tulajdonították, így tovább élt az Anasztázija megmeneküléséről szóló legenda. Brit tudósok DNS mintát vettek a maradványokból és összehasonlították azokat Anderson haj és szövetmintáival, ám azok semmilyen egyezést nem mutattak, nem úgy mint a lengyel parasztlány, Franziska unokatestvérétől vett mintákkal, mellyel egyértelműen bizonyítást nyert Anderson személyazonossága. Ennek ellenére Anna Andersont tartják a leghíresebb ál-Anasztázijának, akire életében sosem tudták rábizonyítani, hogy csaló lenne.

Lásd még

• Romanov-dinasztia
• Anasztaszija Romanova nagyhercegnő

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Anna Anderson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

• Az eltűnt hercegnő nyomában
• A királynő férjének DNS-e kellett
• A világ legszerencsétlenebb szélhámosnője