Wikipédia

„Krétai csata” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
25. sor:
 
A '''krétai csata''' ([[német nyelv|németül]] '''Luftlandeschlacht um Kreta''', [[görög nyelv|görögül]] '''Μάχη της Κρήτης''') a [[második világháború]] jelentős [[csata|csatája]] volt, melynek során a [[tengelyhatalmak]] elfoglalták [[Kréta (sziget)|Kréta]] szigetét a védekező [[Szövetséges hatalmak a második világháborúban|szövetségesektől]] (a [[Nemzetközösség|Brit Nemzetközösség]] és [[Görögország]]) csapataitól.
A csata [[1941]]. május 20-án kezdődött, amikor a németek ''Merkur hadművelet'' néven több ezer ejtőernyőst dobtak le, majd a későbbiekben légi úton további csapatokat szállítottak a szigetre.
 
A szövetséges véderőt a brit helyőrség, a [[Második világháború#A balkáni hadjárat (Unternehmen Marita)|Görögország kiürítése]] során a szigetre hozott szedett-vedett csapatok, valamint görög [[partizán]]ok és önkéntesek, valamint sebtében szervezett görög alakulatok alkották.
33. sor:
 
A krétai csata több szempontból is "első" volt a háború során: ez volt az első, döntően légi szállításon alapuló hadművelet, a szövetségesek itt használták először érdemben a német [[Enigma (gép)|Enigma]] rejtjelező rendszer megfejtésével nyert információkat, és a németek itt találkoztak először a polgári lakosság tömeges fegyveres ellenállásával.
Az elsőként ledobott német ejtőernyőscsapatok olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy [[Adolf Hitler|Hitler]] a háború hátralévő részében megtiltott minden nagyszabású ejtőernyős-hadműveletet. A szövetséges parancsnokokra azonban mély benyomást tett az ejtőernyősök sikere, és a csata tanulságait levonva kezdtek bele a saját ejtőernyős-erőik nagyszabású fejlesztésébe.
 
== Előzmények ==
69. sor:
==== Tengelyhatalmak ====
 
A német hírszerzés, annak ellenére, hogy jól szervetettszervezett hálózattal rendelkeztek a térségben, csak 5000 fős védőseregről tett jelentést (nem tudni, ez szándékos szabotázs, vagy kétbalkezes hírszerzőmunka eredménye volt-e). Az [[Abwehr]] azt is előrejelezte, hogy a krétai lakosság a német csapatokat felszabadítóként fogja köszönteni, mivel a krétaiak hagyományosan a görög politika köztársaság-párti ellenzékéhez tartoztak (a kormányzó királypárttal szemben). Ez súlyos tévedés volt.
 
A térségben állomásozó német 12. hadsereg saját hírszerzése már óvatosabb volt, bár ők is alábecsülték a szövetséges véderő méretét. Úgy számították, két hadosztály elegendő lesz a sziget elfoglalásához, de javasolták a 6. hegyi hadosztály [[Athén]]ban tartását szükség esetére, ami bölcs előrelátásnak bizonyult.
93. sor:
A németek súlyosan alábecsülték Kréta védelmét. {{szám|15000}} szövetséges katonára számítottak, ehelyett azonban ennek kétszerese, sőt még {{szám|11000}} görög katona is volt a szigeten.
 
A szövetségesek részéről Freyberg tábornok erődítéseket építtetett a sziget kulcsfontosságú pontjain, álcázott légvédemilégvédelmi állásokat hozatott létre, megpróbálta a csapatait rendbe szedni, a harcképteleneket kiüríttetni, és intézkedéseket tett a Maleme-i reptér megsemmisítésére. Ez utóbbit azonban felettesei megtiltották. Kérdés, mi lett volna, ha ez nem így történik – a csata során német szállítógépek szálltak le a tengerpartokon illetve kisebb síkságokon is, így valószínűleg a második hullámot ép repülőtér hiányában is le tudták volna tenni, bár kétségtelen, hogy nagyobb veszteségek árán.
 
A németek a taktikai célok elérése érdekében létrehozták a XI. légihadtestet, amelybe a 7. repülőhadosztályt szervezték át, és szinte minden rendelkezésre álló [[Junkers Ju 52|Ju 52/3m]] szállítógépet. A 7. hadosztályba három ejtőernyős ezred tartozott, a légvédelmi és műszaki zászlóaljaira itt nem volt szükség. A hadtest összesen 493 darab Ju 52 szállító, 80 darab [[DFS 230]] vitorlázó géppel rendelkezett. {{szám|10000}} katonát terveztek desszantolni, és 750-et vitorlázókkal szállítani. A desszantok támogatását a VIII. légihadtest végezte, ahová a X. légihadtest néhány ezredét is átvezényelték. 280 darab bombázó ([[Ju 88]], [[He 111]], [[Do 17]]) és négy vadászszázad [[Bf 109|Bf 109 E–7]] végezte ezt a feladatot.
100. sor:
=== Nyugati szektor ===
 
Május 20-án reggel 8-kor [[Eugen Meindl]] tábornok 500 katonája kezdte az akciót, akik vitorlázó szálltak le a málemei repülőtér és a közeli [[Hania]] város körzetében. A repülőteret védő 21., 22,. és 23. új-zélandi zászlóaljak eredményesen védekeztek, és súlyos veszteségeket okoztak a támadóknak. A támadók légitámogatása akadozott, mert a talajt sűrű köd borította. Az első hullám folytatásában 1860 ejtőernyős érkezett a repülőtér és [[Tavronitisz]] körzetébe. A támadó német 1. rohamezred III. zászlóaljának egyik százada 126 fős állományából 10-en maradtak életben az az első nap végére. A zászlóalj 600 katonájából 400 esett el aznap.
 
A repülőtér körzetébe ledobott csapatokat csaknem az utolsó emberig megsemmisítették a védők: az ejtőernyősök közül a legtöbben akkor estek el, amikor fegyvereiket próbálták meg összeszedni. A második hullám csapatait már jól előkészített [[aknavető]]-tűz fogadta, és már leszállás közben óriási veszteségeket szenvedtek. A gépeikből kikászálódó németeket az új-zélandiak és görögök határozott puskatüze ritkította tovább.
120. sor:
A németek már az első nap betörtek a városba, elfoglalva a görög laktanyákat és a kikötői dokkokat. A görög csapatok ellentámadást indítottak, és kiszorították a németeket a laktanyákból. Az utcai harcok során a németek elfogott civileket használtak emberi pajzsnak, és röplapokat dobtak le, amelyben a város elpusztításával fenyegetőztek, ha a védők nem adják meg magukat azonnal. Másnap a város súlyos bombatámadást kapott. A súlyos veszteségeket szenvedett görög egységeket kivonták a városból, és a [[Knósszosz]] felé vezető úton védelembe vonultak.
 
Az első nap végére a kitűzött négy cél közül a 107-es magaslat és a málemei repülőtér elfoglalását sikerült a németeknek elérni. A Ju 52-esek másnap 16 órától már leszálhattakleszállhattak ezen a repülőtéren. Ennek ellenére a súlyos veszteségek miatt úgy tűnt, hogy a több célpont egyidejű megtámadását előíró haditerv katasztrófához vezetett. A németek nem sejtették, hogy az eredményes szövetséges légvédelmet a hírszerzés látta el adatokkal, és azt sem tudták, hogy a védők is kritikus problémákkal küzdenek.
 
Az első nap földet ért katonák között volt [[Max Schmeling]] korábbi nehézsúlyú [[ökölvívó]]-világbajnok is, aki [[őrvezető]]ként szolgált az ejtőernyősöknél. Schmeling túlélte a csatát és a háborút is, és 2005-ben, 99 éves korában halt meg.
131. sor:
=== György király szerencsés megmenekülése ===
 
A szigeten, Hania város környékén a miniszerelnökminiszterelnök egyik villájában tartózkodott [[II. György görög király]], aki a szárazföld kiürítése során került ide. Az uralkodó helyzete eléggé kényes volt, mivel a krétaiak túlnyomó többsége köztársaság-párti volt, és a királyt 1924-ben a trónjától megfosztó és száműzetésbe kényszerítő krétai származású [[Elefteriosz Venizelosz]] pártjához tartozott. A németek tudtában voltak ennek, és remélték is, hogy a krétaiak segítségével sikerül a királyt elfogniuk, ami jelentős propaganda-győzelem lett volna. A [[Brit Királyi Haditengerészet]] ezt megakadályozandó az invázió megindulásakor rögvest küldött a király és kísérete számára egy [[torpedóromboló]]t.
 
Az uralkodó és a politikusok egy szakasz új-zélandi katona és krétai csendőr védelme alatt azonnal elindultak nehezen járható a hegyi utakon a hajó felé, percekkel azelőtt, hogy a villát elfoglalta volna egy (egyébként tévedésből oda ledobott) német egység. A kockázatos út során a király és kísérete többször került németek és görög felkelők puskatüzébe, de mindig sikerült továbbjutniuk. Éjszakai pihenőjük során meglepte őket egy csapat az előző nap megszökött börtöntöltelék, akik azonban jó hazafi módjára nem árulták be a csoportot az őket akkor már üldöző németeknek.
148. sor:
== Harmadik nap, május 22 ==
 
Freyberg tábornok a május 22-ére virradó éjszaka ellentámadást indított két új-zélandi zászlóaljjal a reptér visszavételére. További német partraszállási kísérlettől tartva nem mert további csapatokat a támadásra csoportosítani. A védelemre berendezkedett ejtőernyősök és a frissen beérkezett 5. hadosztály katonái azonban túl erősnek biznyultakbizonyultak, és a támadás kudarcot vallott.
22-e hajnalától kezdve megfordult a helyzet, és az egyre erősödő németek megpróbálták bekeríteni a sziget keleti felében védekező szövetségeseket, akik ezt elkerülendő fokozatosan nyugat felé vonultak vissza.
 
=== Tengeri csata május 22-én ===
165. sor:
=== Május 23: további brit hajóveszteségek ===
 
Az 5. brit rombolóflotilla, 5 egysége megérkezett a Kréta környéki vizekre és különböző támogató manőverekbe fogott (a málemei reptér ágyúzása, a korábbi tengeri ütközetek túlélőinek felkutatása stb.) Német bombázók rövid idő alatt elsüllyesztették a [[HMS Kelly (1938)|HMS Kelly]] és [[HMS Kashmir (1939)|HMS Kashmir]] rombolókat, a többi gyorsan távozott [[Alexandria]] irányába.
 
=== Május 23–26. ===
190. sor:
 
=== A 8. görög ezred akciói ===
A sziget középső részén, a stratégiailag fontos ''Alikianosz'' faluban állomásozott a 10. új-zélandi dandárhoz beosztott 8. görög ezred. Az ezred inkább zászlóalj erejű volt - 850 rosszul felszerelt katonája főleg fiatal krétai újoncokból, csendőrökből és tisztiiskolás kadétokból állt. A falut már első nap el akarták a németek foglalni, és az új-zélandi tisztek úgy gondolták, már az is szerencse, ha pár órára késlelteti őket a görög ezred.
Tévedtek. Az első nap támadó ejtőernyős utászokat súlyos veszteséggel verték vissza a hősiesen védekező görögök, majd a következő napok során két teljes német ezred támadásait hiúsították meg.
Alikianosz védelmével a 8. görög ezred egész Nyugat-Kréta kiürítését tette lehetővé, és hosszú napokon keresztül fedezte az egész szövetséges sereg visszavonulását.
216. sor:
[[Kép:Gr-triple-occupation.png|thumb|left|200px|Német és olasz megszállási zónák Krétán és Görögországban]]
 
A csatát követően a szövetségesek részéről komoly aggodalmak fogalmazódtak meg, hogy a [[tengelyhatalmak]] a jól bevált recept ismétlésével megkísérlik [[Ciprus (sziget)|Ciprus]] és [[Málta]] elfoglalását, és az [[észak-afrika]]i olasz csapatok támogatásával légi és tengeri hadműveletet indítanak [[Egyiptom]] és a [[Közel-Kelet]] irányába.
 
A [[Szovjetunió]] elleni hadműveletek megindultával ezek az aggodalmak alaptalanná váltak.
A krétai hadműveleteknek csekély hatása volt a [[Barbarossa hadművelet]] alakulására, a német vadász- és bombázóveszteségek csekélyek voltak, és a kötelékek időben át tudtak települni kijelölt lengyelországi és romániai repülőtereikre.
Szállítórepülők, amelyekben a veszteség súlyos volt, nagyarányú alkalmazását a keleti fronton nem tervezték, és [[Sztálingrádi csata|Sztálingrád]] légi ellátása sem elsősorban a szállítógépek hiánya miatt vallott kudarcot (bár a kapacitáshiány kétségtelenül szerepet játszott).
nem tervezték, és [[Sztálingrádi csata|Sztálingrád]] légi ellátása sem elsősorban a szállítógépek hiánya miatt vallott kudarcot (bár a kapacitáshiány kétségtelenül szerepet játszott).
 
Fontosabb volt, hogy a veszteségek miatt Hitler a háború végéig megtiltott minden nagyarányú ejtőernyős-hadműveletet. Kimondottan ejtőernyős-támadást(a fegyvernem újszerű volta és a tapasztalatok hiánya miatt) nem terveztek a keleti frontra. Szakértők egyetértenek azonban, hogy az orosz front jellegzetességei miatt (nagy kiterjedés, gyér úthálózat, gyenge légvédelem) a hadjárat kezdeti szakaszában jelentős sikerek elérésére lett volna lehetőség, és felgyorsítható lett volna a szárazföldi csapatok előrenyomulása.
232 ⟶ 231 sor:
Ez csak fokozta a krétaiak dühét, és a sziget nehezen megközelíthető hegyes-völgyes vidékein eredményes partizánháború bontakozott ki.
 
A szigeten ragadt és a lakosság segítségével bujkáló szövetséges katonák kimentésére a brit titkosszolgálat ügynököket dobott le. Az ügynökök sok bujkáló katona menekülését szervezték meg. Görög ellenállók kis csoportokban éjszaka a tengerpartra vezették a katonákat, akiket a brit haditengerészet [[tengeralattjáró]]i vettek fel.
A bujkáló katonák legnagyobb része idővel német fogságba esett, bár egy évvel a csata vége után még mindig kb. 500, a szigeten maradt szövetséges katona bujkált, vagy harcolt a partizánokkal.
A ledobott brit ügynökök a szigeten maradtak, felkarolták a görög ellenállók ügyét, szállítógépekkel éjszaka ellátmányt dobattak le nekik, hírszerző- és futárszolgálatot szerveztek, és várták a pillanatot a sziget visszafoglalására.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Krétai_csata”